Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kotics József: Méhészet és paraszti életmód

hatszorosa a kaptáraknak. Az egyes foglalkozási csoportokat tekintve a legkedvezőbb az arány a tisztviselőknél, itt a kaptárak száma négyszeresen múlja felül a kasokét, a tanítóknál és a kereskedőknél valamivel meghaladja a kaptárak száma a kasokét, azonban már a méhészettel foglalkozó papoknál 1,5-szer több kast találunk, a kisiparosoknál háromszor, míg a jegyzőknél négyszer több a kas, mint a kaptár. A méhészek között csak elvétve találunk olyat, aki csak kaptárral méhészkedik. De míg a falusi intelligenciánál a kasok a raj ózta tást szolgálják, addig a paraszti méhészeknél a termelés fő eszköze a kas.

44 A századelő méhészeti szakírói szerint a magyar mezőgazdaság igen rentábilis ágazata a méhészet, 10 okszerűen kezelt méhcsalád jövedelmezősége felér egy hold szántóföldével.

45 Ebben az időszakban a kaptáras méhészet szélesebb társadalmi körben való terjesztését az állam is jelentősebb mértékben szorgalmazza és támogatja.

46 A tanítóképző intézetekben és gazdasági szakiskolákban ekkor már oktatják a modern méhészeti ismereteket. Az állam a kaptáras méhészet meghonosítása érdekében tanfolyamokat indít, ahol az okszerű méhészettel ismerkednek meg a résztvevők. A századelőn hozzák létre Gödöllőn a Méhészeti Gazdaságot, azzal a céllal, hogy az ország méhészetének a kor kívánalmai szerint okszerű szakmunkásokat neveljen. A gombamód szaporodó helyi és regionális méhészegyletek ugyancsak a kaptáras méhészet meghonosodását szorgalmazzák.

47 Ilyen céllal jött korábban létre a méhészeti vándortanító intézménye. Mindezen intézkedések és törekvések ellenére a modern méhészet társadalmi bázisa igen szűk, s benne a parasztság szerepe messze elmarad a kívánatostól. Olyannyira, hogy a méhészeti szakírók jelentős része felismeri azt, hogy a kaptáras méhészet meghonosodása a parasztság körében még a papok és tanítók közvetítésével is csak igen lassan halad előre, s ezért fő törekvésük a kasos tartás modernebb formáinak propagálása, céljuk annak elérése, hogy a méhészek a méhcsalád leölése nélkül jussanak hozzá a mézhez.

48 Felismerik tehát azt, hogy a paraszti gazdálkodás struktúrájába — jóllehet elsődlegesen a családi szükségletek kielégítése szintjén — a kasos méhészet be tud illeszkedni, de abban a kaptáras méhészet nem tud jelentős szerephez jutni. Ennek okát a méhészeti termékek árának kedvezőtlen alakulásában vélik felfedezni.

49 Ezzel szemben úgy vélem, több tényező együtthatásának eredménye az, hogy az okszerű, jóval jövedelmezőbb kaptáras méhészet a paraszti életmódban nem válik vonzógazdasági alternatívává. Az előidéző tényezők egyik legfontosabbika, hogy a paraszti gazdaságok feudális korból örökölt struktúrája nem tudott rugalmasan reagálni a piac igényeire és az áralakulások változásaira.

50 Az önellátó paraszti kisüzemekben korábban kialakult hagyományos termékszerkezet lényeges módosuláson nem ment át. Ebből következően a parasztgazdaságok munkarendje és munkaszervezete is változatlanul hagyományőrző volt. A gazdasági stratégia legfontosabb célja ennek a termékszerkezetnek a fenntartása, valamint a munkaerő lehetséges lekötésének biztosítása, s nem a termelés racionalitása.

51 Az általános tendenciák ellenére a specializáció 44 GÄL Imre (Szerk.) 1911. 142—144. 45 SÖTÉR Kálmán 1908. 135.; NAGY Géza é.n.; Túlzó vélemények szerint egy méhcsalád jövedelme felér egy hold földével. IGNÁCZ Sándor 1922. 46 RODICZKY Jenő 1892.; SÖTÉR Kálmán 1908. 47 RODICZKY Jenő 1892. 33—69.; SÖTÉR Kálmán 1908. 82—110. 48 AMBRÓZY Béla 1914. 690.; HANKÖ László 1944. 49 SÖTÉR Kálmán 1908. 105. 50 TÖTH Tibor 1988. 212—213.; ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 51 TÖTH Tibor 1980. 118—119. 56