Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Domonkos Ottó: A pályára indulás

Hegykőn nagyszülei nevelték, akik 16 éves koráig szintén meghaltak. Ezért kellett abbahagyni a tanulást és Petőházára hazamenni gazdálkodni. Kiváló gazdává vált, aki fogékony volt a mezőgazdasági újítások, az állattenyésztés korszerű és jövedelmező változásai iránt. A három Iváncsics fiút taníttatni szándékoztak, bennük vélték megvalósulni a saját vágyaikat, nem is csalódtak. Ikvai Nándor 1954-ben érettségizett. Eleinte filmezni akart, operatőr szeretett volna lenni, a pesti egyetemre azonban nem sikerült bejutnia. Augusztusban már a petőházi cukorgyárban segédmunkásként dolgozott. A soproni gimnáziumban jutott a kezébe az évente ismétlődő „lakóhelyismereti pályázat" kiírása, tájékoztatója. Csatkai Endre biztatására ezen már dolgozhatott, anyagot gyűjthetett tanulóként is, hiszen másként nem volna érthető a belső keltezése a dolgozatnak: „1954. aug. 4-től—szép. 30-ig." A pályázat egy példányát a múzeum néprajzi levéltára őrzi a 152. tétel alatt. A pályaválasztás véglegessége és az első teljesítmény felett érzett büszkesége íratta vele a címlapra: „Petőháza története és néprajza. Irta, fényképezte, kidolgozta, rajzolta: ifj. Iváncsics Nándor 1954-ben. A Soproni Liszt Múzeumnak. Petőháza, (1954. okt. 10. Ifj. Iváncsics Nándor". Büszke és elégedett is lehetett munkájával, hiszen az 37 sűrűn gépelt oldal terjedelmű, ami mai szabványra átszámítva közel száz oldal. A 32 fotó saját felvétele és amatőr labormunkája, a 9 vázlatos rajz pedig jól egészítette ki az ábrákat. Felmerül a kérdés, hogy a fentieken kívül mi segítette az anyag gyűjtését, rendszerezését. A szülői ház, a megélt paraszti életforma mellé nem csak szorgalomra, de egy kis szerencsére is gondolnunk kell. Azon túl, hogy a falu fele szinte a rokonsághoz sorolható szülei két ágán, anyai nagyapja 18 éven át volt a falu bírája, akitől megörökölte a bírói ládát irataival együtt. Nagyapja a 79 éves Hadarits József aki szintén példaképe volt és a 90 éves mindent tudó Peszlen Györgyné — Ludmán Mari néni a két legidősebb adatközlő, kifogyhatatlanok voltak a régi emlékek idézésében. Közléseik alapján is elkészülhetett volna egy pályamű, de a „tanítványban" támasztott igényesség, a teljesebbre törekvés további 30 adatközlőt is megszólaltatott különböző témákban. Természetesen saját maga is adatközlővé vált a népi játékok leírásában, hiszen azokat maga is játszotta. A pályamunka szerkezetéhez nyilván útmutatást adott a kiírás tájékoztatója, de az arányérzék és tömörség az már egyéni sajátosság. A falu történetét, földrajzi viszonyait az írott, közölt adatok alapján két oldalon foglalta öszsze, nem esett az idézgetések hibájába. A bírói láda tartalmából a 18—19. század földesúri, jobbágyi viszonyaira vonatkozóan néhány jellemző, általános «képet is adó, részletet idézett. A földesurak, bérlők változásaitól jutott el a cukorgyár alapításáig, ami sorsfordulót is jelentett a falu életében, gazdálkodásában polgárosulásában. Mindezeket öt oldalnyi szövegbe tömörítette, hogy az általa gyűjtött, még le nem írt falusi életet bemutathassa a pályázat adta keretekben. Röviden tekintsük át az egyes fejezeteket. 522