Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Gunda Béla: Emlékezés Ikvai Nándorra

sokban integrálódik a gondolkodás, a munka folyamata, a környezet, a társadalom és még sok más. Ezért természetesnek vehetjük, hogy Ikvai Nándor mindig hű maradt a múzeumokhoz. Tartalmasán fejezik ezt ki kisebb hírlapi cikkei éppenúgy, mint A megyei múzeumok negyed százada i(1962—1987) с tanulmánya, amely negyedszázadnak ő maga is egyik formálója, építője. 1961. szeptember l-jével Ikvai Nándor átveszi a ceglédi Kossuth Lajos Múzeum vezetését és újjászervezését. De közben többször, hosszabb-rövidebb időre megfordul a Zempléni-hegységben, ahol már egyetemi hallgatóként elkezdte a földművelés tanulmányozását. Több idevonatkozó kisebb dolgozata mellett ennek az eredménye Földművelés a Zempléni-hegység középső részén c. monográfiája (Műveltség és Hagyomány IX. 1967), amely nagyszerű ötvözete földrajzi és néprajzi szemléletének. A munka részletes méltatásától itt eltekinthetek. Csupán a határról, a föld művelésbevételéről, a termesztett növényekről, a szemnyerésről írt tartalmas fejezeteket szeretném aláhúzni. A hagyásfákról, a sarló és 'kasza használatáról írt fejezetek summája minden általánosabb jellegű néprajzi munkába bekívánkozik. A munka újszerűségét jelenti, hogy a terület földművelésének bemutatásánál „az agrártudomány évtizedek óta használt és logikailag jól összeállított vizsgálati módszerét" vette tekintetbe s alkalmazta a néprajzi feldolgozásnál. Sokoldalúan tárja elénk a dombvidéki és alföldi földművelés eltérő sajátságait. Kiemeli, hogy a dombvidéki földművelésünk tekinthető elsődlegesnek. Az Alföldre jellemző munkamódok és eszközök, a gazdálkodás organizációja a honfoglalás után bekövetkező gazdasági és társadalmi változásokkal, a tatár és török pusztítás idején bekövetkezett elnéptelenedéssel magyarázhatók. A mennyiségre való termelési törekvés, a gabonaneműek áru jellege az Alföldön jelentősen megváltoztatta eszközeiben, munkafolyamataiban is a földművelést. Meggyőzően figyelmeztet arra, hogy „a honfoglalás korát követő időszak földművelésének emlékeit az Alföldet övező területeken kell keresnünk". Amit Ikvai Nándor a Zempléni-hegység földművelésének sajátságairól — a munkaeszközöktől a munkafolyamatokig — mond néprajzi kutatásunk alapvető, kiérlelt eredményei sorába tartozik. A monográfia készítése során Ikvai Nándor kisebb, de jelentős tanulmányokat publikál a gabonás vermekről, a középkori vaseszköz leletekről, új típusokat fedez fel a jászsági csépek sorában. A kettős ágú csépek európai elterjedését egészítette ki, s rámutatott a vándor cséplők eszközterjesztő szerepére is. A mezőgazdaság költészetteremtő hangulatára emlékeztet a tanulmány finom érzékkel kiválasztott mottója, egy francia népdal. A tudomány iránti szolgálatnak tekinthetők azok a kisebb cikkei, amelyeket ceglédi működése idején a Ceglédi Hírlapban és más napilapokban publikált. Ezekkel az írásaival a múzeumi eszmét, a múzeumokhoz való ragaszkodás gondolatát szolgálja. Közben nem feledkezik meg Cegléd szülöttjéről, a finom tollú esszéistáról, Kárpáti Aurélról sem. Szinte újra felfedezi a parasztfestő Benedek Pétert, aki élete végén Cegléden húzza meg magát. Késői műveiből kiállítást rendez. De más alkotó parasztegyéniségeket is számon tart s ír róluk. Szentendrei tevékenysége során nem egy olyan vállalkozást valósít meg, amelyek a külföldi szakkörök figyelmét is felkeltik. Előbb a Börzsöny (1977), majd a Tápió mente (1985) monográfiáját teszi le az asztalra. Bizonyítékai ezek a monográfiák annak, hogy a „vidéki" múzeumokban európai rangú tudományos tevékenység folytatható. Természetesen senki ne gondoljon arra, hogy az említett munkák valamiféle 'teljes' monográfiák, hanem inkább egy-egy nagyobb témakör (archeológiai emlékek, település, földművelés, állattartás, társadalom, hitvilág stb.) feldolgozásai. Az ilyen monográfiák készítésénél az irányí517