Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Gunda Béla: Emlékezés Ikvai Nándorra

nográfus értett, — a német Lühning Arnold és a dán Steensberg Axel. Példás volt Ikvai Nándor segítőkészsége. A szemináriumi foglalkozásokat, a vidám esti összejöveteleket olvasottsága, tapasztalata révén mindannyiunk számára emlékezetessé tette. Hallgató társai számára mindig volt valami jó tanácsa, eligazító, a munkát elősegítő közlése. Miniatűr előadásokat tartott a Kisalföld különböző néprajzi jelenségeiről, s mindig volt valami újszerű megállapítása a mezőgazdasági eszközökről. Egyik szemináriumi dolgozatát a gabonás vermekről írta. Később monográfiát készült "írni erről a nagy múltú terményeltartási módról, de amikor megtudta, hogy Füzes Endre is a gabonatárolási módokkal foglalkozik készséggel témát változtatott. Rendszeresen olvasott. Főképpen a földrajzi szempontú munkák érdekelték. Mindig 'tájakban' gondolkozott. Ezt a gondolkozását tükrözi vissza a Zempléni hegység földműveléséről írt monográfiája s az a monográfiákat eredményező tudományos és szervező munkája, amely a Börzsöny hegység és a Tápió mente néprajzának feldolgozásához vezetett. Egyetemi évei során sok tanulsággal olvasta Bátky Zsigmondnak a sarlókról, az ivócsanakokról, a dunántúli településekről írt tanulmányait, de nem tagadta, hogy szemléletéhez .közelebb áll Györffy Istvánnak az alföldi takarásról és nyomtatásról írt munkája. Elméleti igényességét olyan tanulmányok elégítették ki, mint Erixon Sigurdnak az európai etnológiáról kifejtett gondolatai. Egyébként módszertani kérdésekben magáévá tette Sirelius U. T.-nek azt a tanácsát, hogy „a munka vezeti a munkását". Sokat tanult Teleki Pál A földrajzi gondolat története с könyvéből s igen megbecsülte Fodor Ferencnek a Jászságról írt monográfiáját. Szinte minden beszélgetésünk alkalmával átkanyarodott az emberföldrajz területére s nagyon sajnálta, hogy ez a sokarcú tudomány mindinkább a mezőgazdasági és ipari termelés statisztikájává alakul át. Egy alkalommal Krüger Fritznek a Pyreneusok mezőgazdaságáról írt könyvéről beszélgettünk. Ikvai Nándort megragadta a hegység nagyhagyományú és változatos földművelése s érlelte magában az alpesi vidékek, a Déli-Kárpátok életformájának tanulmányozását. Hitte azt, hogy ezeken a tájakon a magyar etnográfus mást is láthat, mint amit eddig a német, schweizi, francia etnográfusok észrevették. Már a művelődési minisztériumban dolgozott, amikor — éppen a halála előtti hónapokban — egy stájer tanulmányutat terveztünk. Ikvai Nándor a múzeumokat a néprajzi, régészeti, művészettörténeti, természettudományi kutatás bölcsőjének tartotta, amelyben a tudományok és a tudósok felnőtté válásának minden lehetősége adva van (vagy így kellene lennie). Miután néhány kisebb folklórközlésével a Soproni Szemlében bemutatkozott 11961-ben megjelent Falumúzeum címen egy múzeumszervezési, gyűjtési útmutatója.

1 A munkát, mint Hajdú-Bihar megye népművelési előadója készítette el — tanúbizonyságot téve arról, hogy népi műveltségünk minden területén tájékozott. Szerette volna, ha nemzeti művelődésünk istápolói a múzeumokat a magyar népi alkotások egyik kincsestárának tekintenék, — legyenek azok egyszerű munkaeszközök vagy művészi faragványok. A parasztház padlásáról előkerülő sarló éppenolyan érték, mint a neolitkori kalászmetsző kőpenge. A múzeumokban elhelyezett tárgyak és más dokumentumok az életforma, a magatartás, a napi munka — s távlatokban gondolkozva — a történelmi küzdelmek, az őstörténet ismeretlen múltjából való előrehaladásunk megszólaltatható emlékei. Kiegészítői nyelvünknek. Azt teszik érthetőbbé. A tárgyakban, a szoká1 Az említett munkákat részletesen nem idézem. Ezek a közölt bibliográfiában megtalálhatók. Ikvai Nándor munkái 1961-ig Iváncsics néven jelentek meg. 516