Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

Menden a vacsora alatt érkeztek a mátohák (ijesztő figurák, bohócok), akik rossz hegedűn hegedülve, különféle maskarának öltözve, bolondoznak, mókáznak. Pl. egy állapotos asszonynak felöltözött férfi szalmát hint a földre, ráfekszik és bábáért kiált.

56 Tápiósápon vacsora után került sor a szakácsaszszonyok kásapénz szedésére. A gazdaasszony és a segítőasszonyok bekötött kézzel jelentek meg a vendégek között, s elmondták, hogy főzés közben a kezüket megégette a rizsa, s kérik a jelenlevőket, néhány pengővel járuljanak hozzá a drága orvossághoz. Az egyik asszony egy tányért tartott a kezében és abba szedte a pénzt. A többi asszony körben járt a vendégek között, s aki megtapogatta őket, egy kanállal nagyokat vágtak a kezére. A legvégén táncra is perdültek, énekeltek, még csurjangattak is. Amikor kivonultak, a pénzt szétosztották egymás között, de adtak belőle a vőfélynek is. Ügy 11 óra körül érkeztek a vőlegény es házhoz a menyasszony szülei, testvérei és vendégei. Farmoson és Tápiógyörgyén ezt kérésznek, Tiénsznek mondták. Kókán fiatal lányok és asszonyok, az ún. ételvivők, tányérokon húst, süteményt és bort vittek magukkal a vőlegényes házhoz. Menden, Tápiósápon és Tápiósülyben ekkor hozták a menyasszonyos háztól a nyoszolyóasszony által készített és díszített lakodalmi kalácsot, az ún. öró'mfcaZácsot, amely sokszor akkora volt, mint egy asztal. A tetejét almával, naranccsal díszítették. Menden az örömkalácsot felgyertyázva, botokon vitték be a lakodalmas házhoz, ahol a nyoszolyóasszony felvágta, a menyasszony pedig szétosztotta a vendégek között. Tápiósülyön a menyasszony és a vőlegény is kapott egy-egy szív alakú örömkalácsot. Á kalácsok közepén a menyasszony és a vőlegény nevének kezdőbetűjét gyöngyszemekkel rakták ki. A lakodalom alatt az ifjú pár feje fölé, az ablakhoz akasztották mind a kettőt. BAKÓ Ferenc az örömkalácsot a lakodalom címerének, szimbólumának tekinti, amelyet napjainkban felváltott az emeletes vagy égetett cukorból készített menyasszonyi torta, átvéve az örömkalács szerepét. A menyasszony ételajándékából most is mindenki részesül, hogy az együttevés rítusa az új pár érdekében összetartsa a rokonságot.

57 Éjfél tájban került sor a meny asszony táncra. Elsőként a vőfély vitte táncba a menyasszonyt egy rigmus kíséretében. Minden vendégnek illett táncolni a menyasszonnyal. Előfordult, hogy a menyasszonytáncért járó pénz mellett a vendégek az apróbb ajándékokat is ekkor adták át az ifjú párnak. Pándon volt olyan, hogy kismalacot vittek be a menyassszonytánchoz. Tápiósülyben a násznagyok egy tálat tettek az asztalra és a vendégek abba dobálták a pénzt. A tánc végén a vőlegény egy almával, répával vagy hagymával kiváltotta a menyaszszonyt és kiszaladt vele. Tápiósülyben azonban a menyasszonynak még vissza kellett jönnie, mert az összetáncolt pénzt még menyasszony fejjel kellett megköszönnie. Farmoson a menyasszonytánc után vőlegény táncot is jártak, amely során ugyancsak pénzt szedtek. A menyasszony- és a vőlegénytáncért kapott pénz általában az ifjú páré lett, de előfordult, hogy az anyós elvette a pénzt és abból fizette ki a zenészeket es az adósságokat. Míg a menyasszonyt öltöztették, rongyos ruhában, fején koszorúval megjelent a vendégsereg között egy álmenyasszony, (rendszerint idős asszony vagy férfi), aki ijesztő külsejével körben járt a vendégek között, majd ő is menyasszonytáncot járt. A vendégek táncoltak, bolondoztak vele, pénzt dobáltak a tányérjéba, amely a végén a zenészeké lett. 56 FEJES Endre—FURUGLYÁS Géza, 1957. 3. 57 BAKÓ Ferenc, 1987. 183. 507