Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

8—10 szakajtóruhát, 8-—10 konyharuhát kapott. A testi ruhák közül pedig 10 —15 ünneplő és viselő ruhát. A szegényebb családoknál előfordult, hogy a lány az édesanyja ágyát kapta meg és azt vitte magával. Ha a lány nem kapott ágyat, akkor az anyósa ágyában aludtak, s csak később vásároltak maguknak kézalól sifonyt és ágyat. Sublótot még a szegényebb lány is kapott, s mellé 1 dunnát, 6 vánkost, 1 ágyhuzatot, 1 vászon szalmatakarót, 2 lepedőt, 1 asztalabroszt, 4^—5 szakajtóruhát, 4—5 törülközőt, 2 gyolcs inget és 3—5 őtöző ruhát kapott. Az 1920-as évek végén egy kókai summáslány stafírungja a következőkből állt: 1 szekrény, 1 ágy, 1 dunna, 6 vánkos, 10 lepedő, 4 konyharuha, 6 törülköző, 12 pendő, 12 gyócs ing, 15 blúz, 4 szövet szoknya, 1 mosó sëlëm szoknya, 1 pár cipő, 1 pár csizma. A leánykérést követően, egy-két hónap múlva került sor a kézfogóra, eljegyzésre (Farmos), amelyet szűk családi körben a lányos háznál tartottak. A kézfogó mindkét részről elkötelezést jelentett arra vonatkozóan, hogy a fiatalok házasságra lépnek egymással.

40 Ez alkalommal adták át egymásnak jegyességük szimbólumait is. A lány egy saját hímzésű zsebkendőt adott, amelyet a legény ünnepi alkalmakkor a kabátja felső zsebében hordott, a hímzéssel és csipkével kifelé. A jegykendő mellett a leány ún. jegy inget is adott a legénynek, amelyet később az esküvőn is viselt. A legény viszonzásul egy pár fekete jegy cipőt adott a lánynak.

41 Szentmártonkátán a jegy inget a menyaszszony varrta 5—6 nyoszolyólány segítségével. Ha varrás közben a menyasszony megszúrta az ujját és a vér rácsöppent az ingre, úgy tartották, hogy a vőlegény nagyon szerelmes lesz.

42 A díszített elejű, ún. mizlis fehér jegyinget nem minden esetben a kézfogón adták át. Előfordult, hogy a lakodalom előtt, az ágyváltáskor vitte a menyasszony nyoszolyóasszonya az inget a vőlegényes házhoz. (Farmos) Tápiósülyben a lakodalom reggelén a vőlegény nyoszolyóasszonya és vőfélye — süteményt és bort vive magukkal — mentek el a menyasszonyos házhoz, ahol a vőfély egy rigmus kíséretében kikérte а vőlegény ingét. A karikagyűrű, mint jegyajándék vidékünkön az 1940-es évekig nem volt általános. Farmoson eljegyzéskor a legény ezüstgyűrűt adott a lánynak. Csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hogy arany karikagyűrűt vegyenek, de ilyenkor is csak a menyasszony kapott, a vőlegény nem. (Tápiógyörgye, Tápiósüly, Nagykáta). Olykor előfordult, hogy a helybeli órástól vettek gyűrűt ötven fillérért, de az „mán estére megfeketedett". A jegyesség ideje alatt a legény ugyanúgy járt a lányhoz, mint korábban. Idős asszonyok elbeszélése szerint, Farmoson a jegyespárnak nem volt szabad karonfogva sétálni az utcán. A menyasszony legtöbbször az öves ruhájába dugta a kezét, nehogy meglássák, hogy gyűrűje van. A falu közössége elvárta, különösen a menyasszonytól, hogy jegyessége alatt szemérmes és tartózkodó legyen. A kézfogást követő napokban a fiatalok elmentek a paphoz föliratkozni, s bejelentették magukat a községházán is. Az esküvőig a pap háromszor hirdette ki a fiatalokat, általában a vasárnap délelőtti nagymisén, amelyen részt vettek a jegyesek és a családtagjaik is. A jegyesség ideje a Tápió mentén általában nem sokáig tartott, 3—5 hét múlva követte az esküvő. 40 GULYÁS Éva, 1983. 361. 41 A Tápió mentével szomszédos Jászságban a jegyesség szimbólumai — vidékünkhöz hasonlóan — a jegykendő, a jegycipő és a jegying voltak. Vö. BATHÓ Edit, 1983. 157. 42 FODOR Margit, 1962—63. 4. 499