Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

H. Bathó Edit: Adatok a Tápió-mente lakodalmi szokásaihoz

gények általában sötétedés után mentek el a lányos házakhoz, megzörgették az ablakot. A lány többnyire a konyhába vagy a szobába hívta be a legényt. „... Sütött a hódvilág... A szülők aludtak, mink meg a konyhába szereimeskettünk. Mikor énhozzám járt az uram, együtt vagy tíz órakor, oszt hajnalba ment el.. ,"

27 Tápiósülyön a leghidegebb időben is a legényeket csak a kiskapuig engedték be, s ott beszélgethettek a lánnyal. Mikor a szülőik már sokallották a lányt, kiszóltak, hogy jöjjön már be. Ha a szülőknek tetszett a legény, előfordult, hogy egy pohár borral is megkínálták. A jövendőbeli kiválasztásában, a vagyoni helyzet feltárásában igen jelentős szerepet játszott a közvetítő, vagy más néven kuttogó (Szentmártonkáta), kutytyogó (Farmos), hírhozó (Tápiósüly), amely tisztet rendszerint idősebb rokon vagy ismerős asszonyok töltötték be. Farmoson „Abba az időbe úgy vót, hogy émöntek, először is az asszonyok kérték meg. Mögtudakóták, hogy ugyan émönne-ö hozzá?" Gyakran előfordult, hogy a családtagok szemelték ki a jövendőbelit. „Ügy ismertem meg az uramot, hogy járt dógozni a nénémhő. És akkó mondta nekem, hogy Terus, neked jó lenne Prepok Jancsi, egyes gyerek, van nekik fedőcskéjük is, jó lenne odamenni. Akkor mondta az én uramnak, és ő eljött értem. így vót aj alva az uram."

28 „Komöndáták engöm. Áz unokátestvérje áz uramnak. Hármágyik szomszéd vót hozzánk. Áz urává' áráttám én nágybándava', oszt árrú ismert."

29 Szentmártonkátán a leány nagynénje ment el a legény anyjához kuttogni a lányt. Elmondta, hogy milyen dolgos, spórolós, takaros és nagy móringot kap.

30 A közvetítők sokszor a fiatalok akarata ellenére is összekomendálták, összeerőltették a legényt és a lányt. „... Valahogy a vőlegény nem tetszett a menyasszonynak. Úgyhogy, amikor a menyasszonyt felöltöztették, hogy majd mennek az esküvőre, a menyasszony a fejire tette a kézit és azt mondta panaszosan: Édesanyám, most gyúna meg a fejemen a koszorú! Mer vót neki egy másik udvarlója, azt szerette vóna és ugye emez meg gazdagabb vót, és erősítették, hogy ahhó kő menni."

31 Ha a komendált lány nem falubeli volt, a kérést megelőzően a legény barátjával, vagy a szüleivel leánynézőbe, háztűznézőbe ment a lányos házhoz. „Elgyüttek kétszer is, még az apja is elgyütt, hogy megnézzék, milyen lesz a menyasszony. Hát milyen vótam? A tizenhetedikbe vótam."

32 A lánynéző elsődleges célja a lány megszemlélése volt. Előfordult, hogy a fiatalok ekkor találkoztak először. Ilyenkor a legény módot talált arra, hogy kifigyelje, milyen dolgos, tiszta a kiszemelt leány, s igyekezett kipuhatolni a szülők szándékát is. Egyfalubelieknél nem volt szokás a háztűznéző, hiszen többnyire ismerték egymást, s a másik anyagi helyzetét is. IV. LEÁNYKÉRÉS — ELJEGYZÉS Az udvarlást és a leánynézőt legtöbbször leánykérés követte. A Tápió mentén általában a legény egyedül ment el megkéretni a lányt. Csupán Pándról van adatunk arról, hogy a legénnyel a násznagya is elment a lányos házhoz és ő ikérte meg a lányt. A legény sokszor nem is jelentette be előre a szándékát. „Csak együtt, azt megkéretett... a szüleimnek mondta, hogy elvenne." A vá27 Adamecz Pálné, Káplár Teréz, 80 éves, г. k. Farmos. 28 Prepok Jánosné, Lengyel Terézia, 77 éves, r. k. Nagykáta. 29 özv. Jezsik Jánosné, Kollár Margit, 88 éves, r. k. Farmos. 30 FODOR Margit, 1962—63. 2. 31 Bora Bugyi János, 87 éves, r. k. Tápiósüly. 32 özv. Jezsik Jánosné, Kollár Margit, 88 éves, r. k. Farmos. 497