Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

Visszaemlékezés szerint lakodalmi tortát már az 1920-as években is készítettek Petőházán. De akkor még nem krémmel, inkább lekvárral töltötték a tortákat.

44 Baracklekvárt, szilvalekvárt tettek a piskótába, azután a tetejét behúzták fehér cukorhabbal. Az 1920—30-as években kevesebb tortát küldtek a lakodalomba, kevesebbet is sütöttek a lakodalmas háznál, de azért a tisztségviselők akkor is küldtek. Más ünnepeken régen tortát nem készítettek a faluban, csak lakodalmaikra. Búcsúkon sem volt torta. Azért volt a gyerekeknek különösen nagy ünnep a lakodalom, azért sivalkodtak, hogy ők is mehessenek, hogy tortát ehessenek. Aki pedig mégse mehetett el, nagyon várta odahaza, milyen tortákat, süteményeket visznek haza a szülők* a lakodalomból. Csak a háború után kezdődött el Petőházán, hogy a lakodalmon kívül más ünnepekre is kezdtek tortákat sütni. BAROMFIVÁGÁS, DISZNÓÖLÉS, ITALRENDEZÉS A lakodalom előtti napon a disznóölés és a baromfiak vágása, pucuZása volt soron. Nem lehetett előbb vágni, mert meleg nyár volt, rájuk romlott volna a hús. 1981-ben a faluban hűtőszekrénye talán senkinek sem volt. (A hűtőláda pedig csak 20 év múlva kezdett terjedni.) A tikokat vágás előtti este, pénteken hozták a meghívottak, hogy ne kelljen hosszabb időre az idegen, össze nem szokott baromfit összezárni. Meghívott házanként hoztak egyet, nem számított, hány tagú a család. A különálló, egyedül élő meghívottak nem hoztak, és a messziről érkező családok sem. Szombaton reggel vágták és pucolták az asszonyok a tikokat. Amit a meghívottak hoztak mind levágták, még a sajátból is jó néhányt, összesen 45-öt (18. kép). A tyúkok vérét kifolyatták, erre a célra egy mély árkot ástak, amit azután betemettek. Amíg az asszonyok a tikokat tisztították, darabolták, a férfiak egy része a disznókat vágta, bontotta a közeli rokon hentes vezetésével. Két 110—120 kg-os disznót vágtak, fürösztöttek (19—20. kép). Ezenkívül a hentestől még elhozták egy egész borjúnak a húsát, 30 kg színhúst. Azt másnap mind kirántották. A disznók máját elkészítették azonnal ebédre resztelt májnak. Néhány kiló friss húsból pörköltet is csináltak. A disznók véréből „zsemlés" véreskalbászt töltöttek,

45 melyet az udvaron felállított üstben főztek ki {12. kép). Frissen kisütött csörgfével

46 tálalták a szakácsnők, levélszínállítók és másban segédkezők számára. A színhúst lejegelték. Nagy tömb-jegeket hoztak Kapuvárról. Volt két ciment kád, abba tették a húsokat jég közé, hogy meg ne romoljanak (12. kép). A petőházi lakodalmakban az italok közül főleg a bor fogyott, mivel a legtöbb háznál megtermett a hozzá való szőlő. 44 A torta az új sütemények közé tartozik. Ez is a „felső dunatáj" felöl érkezik keleti területre (KISBÁN Eszter, 257.). Petőházán a század első éveiben ismert lehetett, ha a 20-as években már minden tisztségviselőnek illett vinni a lakodalomba. A lekváros tortához lásd: KISBÁN Eszter 1987. 258.; MORVAY Judit, 1962. 41. 45 Minden bélbe töltött kolbász- és hurkafélének kolbász a neve Petőházán: véreskalbász, húsoskalbász. Csak a disznósajt neve présurka. A véreskalbász zsemlyéjét otthon sütik, fehér kenyérlisztből, szögletes tepsiben. Ha kihűlt, 1 cm-es csíkokra, majd kockákra vágva keverik a vérhez, fűszerekkel. Sütéskor 8—10 cm-es darabokra vágják. KISBÁN Eszter ezt az ételt is — méltán — az É-Dunántúl újításaihoz sorolja (1970. 312.) 46 Csörgének nevezik az apróra vágott (1—2 cm

2-esre), tepertőnek kisütött, szárazra nyomkodott zsírszalonnát. 487