Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabadfalvi József: A tudós méhész alakja a magyar néphagyományban

A Délalföld legnagyobb városában, Szegeden 1874-ben a következőket jegyezték fel: „Ha azt akarod, hogy méheidet el ne lopják, akkor karácsony éjszakáján csinálj három kötésből egy söprűt. Amikor éjféli misére elsőt harangoznak, söpörj vele port az oltár előtt. Amikor méheidet kirakod, szentelt vízzel csinálj belőle sarat. À seprűnek is gondját viseld, mert ezzel szabadítod meg kasodat az embertől." BÁLINT Sándor a következőkkel folytatja: „A méhtartó gyevi gazda Szent József napján e szavakkal ereszti ki először a méheit: Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok! Általános hiedelem, ha a gazda meghal, méhei utána akarnak repülni. Valaki azonban eléjük áll és azt mondja nekik, hogy maradjanak, se sirassák gazdájuk halálát."

9 Vésztőn (Bihar m.) egy méhész úgy csalta el más méhész állományát, hogy mézes kezével összefogdosta társa méhkasait. Ez utóbbi úgy győződött meg a rabló méhész személyéről, hogy lisztet hintett a rabolni járó, idegen méhekre, amelyek akkor is testükön hordták a lisztet, amikor hazatértek saját méhesükbe.

10 Magyarország északkeleti térségéből is vannak idevonatkozó adataink. A Gömör megyei Kőrös községben a következőket közölték egy nemrégiben megjelent publikációban: A határban dolgozó gazda, a hegyen dolgozván megtudta, hogy lopják méheit. A tolvaj átölelt egy kast és el akarta vinni. A gazda olyan tudománnyal bírt, hogy „meg tudta csinálni, hogy az illető addig nem tudta letenni a kast, amíg б este le nem gyött a hegyről, addig ott tartotta. Ilyen hatalmuk volt egyeseknek régen. így tudta megcsinálni. Oszt mikor hazajött az öreg a hegyről, kiment a méheshez, azt mondta hogy no kollega, tedd már le, eleget tartottad. De már akkor olyan volt az ember akár a hordó, mer öszszecsípték a méhek.

11 Borsod megye északi községeiben az ún. rabZóméheket már inkább racionális eljárásokkal igyekeztek elhárítani, de a mások méheit pusztító ragályi ördöngös méhészt számontartották. Jákfalván is tudtak olyan méhészről, aki saját méhkasába tudta csalni más ember méheit. Damak községben valami varázsszöveg suttogásával, Szuhogyon és Szuhafőn pedig saját méheinek lépdarabjávai más kasába helyezésével tudták „a méheket megbabonázni". Több észak-borsodi faluban (Jósvafő, Meszes, Dövény, Ragály stb.) volt olyan ember, aki „úgy megtudta rontani a méheket, hogy csak hozzá hordták a mézet". 1966 nyarán Meszesen egy alföldi kis városból (Téglás) odatelepült fiatal méhészt tartották ördöngös méhésznek.

12 Az ördöngös méhész alakja nem csak XX. századi méhészkedésben ismeretes. A magyar néphagyománynak ezen érdekes figurája fellelhető a XVIII. és XIX. századi méhészeti ismeretekben is. Idevonatkozó adatokat a korabeli méhészkönyvek őrizték meg. A XVII. század negyvenes éveiben keletkezett, ún. HORHI Miklós-féle, csak kéziratos példányokban fennmaradt méhészkönyv nem említi a tudós vagy ördöngös méhészt. A tolvaj méhek rablásának elhárítására — az egyik variáns — azt ajánlja, hogy „tavasszal, amikor kirakod a méhesbe a méhkast tedd a 8 CSABA József, 1948. 128. 9 BÁLINT Sándor, 1976. I. 512. 10 TÁBORY György, é. n. 11 KOTICS József, 1988. 140. 12 FÜVESSY Anikó, é. n. 147—150. 383