Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Flórián Mária: Halóruha – gyászruha
kete fátylat viselt fŐkötőjén, néhány évig leányságát gyászolta. Később ezzel a fátyollal takarták le szemfödőként a koporsóban is. 122 A gyászruha a haláleseten és egyházi ünnepeken kívül, más szokásokhoz is kapcsolódhatott. Az első világháborúig Kazáron az asszonyok kékfestőben, „Kossuth-gyászban" járták körül az érett gabonatáblákat, „gyászolták" a határt aratás előtt. A gyászos öltözet életkort is jelölt, az öregedéssel az asszony öltözete egyre inkább a mélygyász felé közeledett, végül olyanban járt, amilyen később a halóruhája is lehetett. A 19. század végétől a polgári viselkedési szokások már nagyobb hatással voltak a parasztság öltözködésére és gyászára is, mint az egyháziak. Nagy szerepet játszottak ebben a folyamatban a már mindenhová eljutó újságok, divatlapok, kalendáriumok, amelyek illemre, jó modorra, a kor polgári szokásaira oktatták a vidék népét is. Ezek között egyik legkedveltebb volt a Kincses Kalendárium, amelynek egy-egy számát országszerte sokan a mai napig őrizgetnek. Az új polgári ízlés, amelyben a „nénikorszak a tubákszínű ruhával kezdődik" 123 , színeivel visszahatott a falusi színvilágra is. A divattal könnyebben haladó tájakon, például Kapuváron és környékén, a fekete mélygyász után a „barnát" viselték. A megjelölés nem magát a barna színt jelenti, hanem egyáltalában valamennyi sötét színt. 124 A sárközi századfordulói fekete mélygyász mellett a félgyászt sötétkékben, sötétzöldben, barnában vagy bordóban tartották. S miután a polgári divatok évenként változó divatszíne megzavarta a korábbi megszokott színszimbolikát, a mélygyászban egyértelmű fekete gyászszín mellett a többi szín már csak a zártabb parasztközösségekben őrizte tovább korábbi jelzéslehetőségeit. IRODALOM APOR Péter 1972 Metamorphosis Transylvaniae azaz Erdélynek változása. Budapest. ASHELFORD, Jane 1988 Dress in the Age of Elizabeth I. New York. BAKÓ Ferenc 1977 Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve III. 95—146. Salgótarján. BALASSA Iván 1945 A magyar gyász-színek kérdéséhez. Ethnographia LVI. 69—70. BÁTKY Zsigmond 1911 Adatok a fehér gyász viselethez. Ethnegraphia XXII. 33—40., 101—105, BÉL Mátyás 1984 Magyarország népének élete 1730 táján. Budapest. CUNNINGTON, Phillis— LUCAS, Catherine 1972 Costume for Births, Marriages and Deaths. New York. CSERZY Mihály 1906 Népviselet és népszokások Szeged vidékén. Néprajzi Értesítő VII. 205—215. CSIPPÉK János 1910 Sáfrányosok a Felvidéken. Néprajzi Értesítő XI. 226—242. F. DÓZSA Katalin 1989 Letűnt idők, eltűnt divatok. 1867—1945. Budapest. V. EMBER Mária 1960 Az egri Rozália-kápolna textiljei. Folia Archaeologica IX. 219—236. EWING, Elizabeth 1984 Everyday Dress 1650—1900. London. 122 GYÖRFFY István, 1956. 142. 123 F. DÓZSA Katalin, 1989. 198. 124 HORVÁTH Terézia, 1972. 208—209. 355
