Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Flórián Mária: Halóruha – gyászruha
és éppen ez tette lehetővé, hogy a félgyászba bevonuló új színeikkel tovább differenciálódjon a gyászszínek szimbolikája. 55 A paraszti gyászszokások legújabb rétege — legalábbis az öltözködés szempontjából — ezt a korszakot tükrözi. Míg a 17. században a nemeskisasszony nem is vett részt a temetésen, a 19. században a Sárközben a leány, mihelyst nagylány lett, ravatallátogató és gyászruhát kapott, hogy ilyen jellegű kötelezettségeit bármikor teljesíthesse. 56 Pentelén a lányok alkalmi ruhája fekete volt, s ha halottat kísértek a temetőbe, fekete lüszterkötényt kötöttek maguk elé, a viselés alkalmát ezzel különböztették meg a többitől. Előfordult, hogy az a lány, aki szülei akarata ellenére választotta ki párját, büntetésül, mint alkalmi ruhában, abban a fekete ruhában esküdött, amelyben már jó néhány halottat kikísért a temetőbe. 57 Pedig ha valaki gyászruhában jelent meg a menyegzőn, balszerencsét hozott az ifjú párra. Ezért, mikor a fekete öltözet nem polgári alkalmi ruha, hanem gyászruha volt, még a gyászoló özvegy is levetette, ha menyegzőre ment. 58 Más vidékeken pedig esetleg egy korábbi nemzedék nem kimondottan gyászra készült alkalmi öltözete merevedett gyászruhává. Ajakon például a múlt század második felében, végén a lányok ünneplőjének vásárolt, ugyan fekete alapú, de színes gyári hímzéses anyagból varrt „lakatos ruha" lett később a falu asszonyainak, leányainak gyászruhája. 59 Vagyis a paraszti gyász — néhol helyi, sajátos jelzésekkel — lényegében a polgári gyász szokásaihoz igazodott. A gyász színei A 15. századig, amikor még nem jelentkeztek az európai parasztságon belül a viseletcsoportok, magukat, az országok közötti viseleteltéréseket is az határozta meg, hogy táji adottságaiknak megfelelően gyapjú-, kender-, len- vagy pamutalapanyagú öltözetben jártak. Ruháik színezése is a helyben előállítható festékektől függött, illetve attól, hogy az adott területen, országban mikor indult meg a távoli tájak festékanyagának importja. 60 Mihelyst a társadalmi elit hozzájutott a színezett textilféleségekhez, a festetlen anyag a szegénység s ezek durvább változata a szomorúság, a gyász jele lett. 61 Így kapott gyászos jelentést a juh gyapjából válogatott természetes színekben előállított szürke, barnásszürke, fekete szövet, amely egyébként még a 18. században is a közönséges emberek mindennapi Öltözetének alapanyaga volt. 62 A szürke posztó a hazai öltözködésben is kiemelkedő szerepet játszott. 63 A kender és a len, mint európai textilnövények, adták a ruházkodás másik fontos anyagát. Ezek durvább és fehérítetlen, ill. a fehérített és fényesre mángorolt változatai már különböző alkalmakra szóihatottak. A keleti eredetű fehér pamutanyagök megjelenése csak tovább árnyalta, bővítette a korábbi „fehér választékot". A 14. század előtti temetéseken, amikor a speciális gyászruha a köznép kö55 LEVITT, Sarah, 1986. 73. 56 FÉL Edit, 1991. 57 B. SERGÖ Erzsébet, 1976. 222. 58 CUNNINGTON, Phillis— LUCAS, Catherine, 1972. 148. 59 NYARADY Mihály, 1961. 179. E helyi példák jellemzőit foglalja össze KUNT Ernő, 1987. 181—188. 60 OAKES, Alma—HILL, Margot Hamilton, 1970. 21. 61 NIXDORFF, Heide—MÜLLER, Heidi, 1983. 86. 62 EWING, Elizabeth, 1984. 44. 63 GABOR JAN Alice, 1985. 212—249.; SZENDREY Zsigmond, 1938b. 422. 348
