Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Molnárné Hajdú Margit: Nagytarcsai kötények
néhány virágmotívum sem. Amikor ezt használták, a kék otthoni kötényt is magukon hagyták, annak a tetejére tették. A szakácska is téglalap alakú. Fehér vászonból vagy sifonból készült. Az anyagot hosszanti irányban mérték ki úgy, hogy a mell fölötti résztől elindulva a szoknya aljáig érjen. Elöl a mell részen kb. 25—30 centimétert egyenesen hagytak a nyak alatt. Ennek két sarkához a kötény anyagából készített szalagot varrtak és így a nyakba akasztották. A szakácska két oldalát úgy szabták, kerekítették, hogy hónaljtól derékig ívelő formában kivágták a vásznat. Derékmagasságban viszont a teljes szélességét meghagyták. A két sarkára kötőt varrtak, amelyekből hátul bokrétát kötöttek. A kelengyéhez ebből is készítettek 2—4 darabot. A kisfiúk köténye À kicsi fiúgyermekek is kaptak kötényt. Őket is zobonyba öltöztették, mint a kislányokat. Erre a szoknyaszerű ruhára feltétlenül kellett a kis „körbekötény" ugyanúgy, mint a lányokra. Formája, díszítése is ugyanolyan volt, mint a lányoké, csak a színei utaltak viselőjének fiú voltára. A lányok rózsaszínű szalagocskáival szemben ennél kék szalagokat varrtak úgy, mint a kis főkötőkre. Ha mintás fehér kartonból készítették, annak színében is a kék dominált. Ünnepen fehér selyemcsíkosat (21. kép), vagy fehér brokát anyagot kék szalagdíszeset használtak. A fiúk, a legények, a felnőtt férfiak köténye 17 A századforduló előtti és a közvetlen utána következő évekből ránk maradt fotók érdekes viseleti adatokat bizonyítanak. Az egyik fényképen azt látjuk, hogy a kb. 5—6 éves fiúcskán nem a korábban megszokott zobonyka vagy csizmanadrág van, hanem „félszoknya", a derékban rögzített barhetka, vagy fehér „vasaltka", piglyuvanka. Ez elé félkötényt kötöttek. Az egyik képen a felsőtestén „strikány"-t, a fején domború tetejű pörge szélű kalapot, a lábán csizmát viselt. A másik képen „piglyuvanká"-t látunk a mezítlábas, de a fején kalapot viselő fiún. Eléje ugyancsak félkötenyt kötöttek (22. kép). Mindegyik félkötény „styepenvo" díszítésű és teljesen egyezik a korabeli női köténnyel. E századfordulói kötények alja a színe felé van felhajtva és e felhajtásra varrták a steppelt szalagmintát. Az, hogy a fiúkra ugyanúgy, mint a lányokra zobonykát adtak, nem volt ismeretlen előttünk, mert ilyent még az 1950-es években is láthattunk, fotóink is vannak ezekből az évekből. De a félszoknyáról és az eléje kötött félkötényről csak később, napjainkban hallottunk. A megkérdezett 80 évesek nem emlékeznek a fiúk félszoknyájára. A fénykép viszont bizonyíték, ezért a legöregebbeket, a 87—94 éveseket kérdeztük meg. A 87 évesek gyermekkorukban nem hordtak ilyen szoknyát és kötényt, de 17 Egy cím alatt dolgozom fel a három korcsoport e ruhadarabját, mert formája és díszítési módszere azonos. 336
