Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Gulyás Éva: A nagykunsági református eklézsiák XVIII. századi anyakönyveinek ábrázolásai
A születési anyakönyvek címlapján keresztelői jelenetet láthatunk. Legkorábbi a kisújszállási 1728-ból, a túrkevei 1743-ból, a kenderesi 1758-ból származik. Népies, naiv festmények, amelyek életképszerűen jelenítik meg a keresztelést, mindig azt a pillanatot, amikor a pap a keresztvizet ónkannából a csecsemő fejére hinti. A kisújszállási születési és halotti anyakönyv közös címlapja valamennyi közül a legaranyosabb szerkezetű, alakjai, díszítményei finoman kimunkáltak, gazdagon színezett, a klasszicizmus és rokokó stílusjegyeit mutatja. (1. kép) A képen két babérlevéllel befuttatott klasszicista oszlop, közte díszes címfelirat. A kép alsó részén látható a keresztelői jelenet: a népviseletbe illetve ünneplőbe öltözött keresztanya az újszülöttet a keresztvíz alá tartja. A pap barna mentében és tógában van. A kép felső részén rokokó szárnyas puttók bibliát fognak közre, amelyen Márk és Máté evangéliumából vett részletek olvashatók. A kenderesi születési anyakönyv címlapja teljesen más szerkezetű (2. kép). Itt a figurális ábrázolás az egész felületet kitölti, csupán széldíszítményként alkalmaznak növényi ornamentikát. A kép középpontjában a keresztelés szertartása áll, a hozzátartozó alakokkal, rekvizitumokkal. A szertartás a keresztelő medence fölött történik. A keresztanya efölé tartja a csecsemőt és a pap ráhinti a vizet. Harmadik alakként megjelenik a képen a keresztapa. Ezek az ábrázolások azontúl, hogy megjelenítik a keresztelést, viselettörténeti szempontból is érdekesek. A képeken a XVIII. századi református prédikátorok viselete (fekete vagy barna posztó mente és tóga, derekát széles öv fogta össze a tóga alatt) figyelhető meg, másrészt a korabeli nagykunsági redemptus női illetve férfiviselet. (3. kép) A házassági anyakönyv címlapján esketési, esküvői jelenetet láthatunk. A kenderesi anyakönyv esküvői rajza 1757-ből származik (4. kép). Az eredeti rajzot sajnos kitépték, a másolatot a debreceni Református Kollégium múzeumában őrzik. A képen az ifjú pár kézfogása az esküvő jogi részére utal. Ez az ábrázolás ismételten viselettörténeti szempontból is érdekes. A túrkevei házassági anyakönyv címlapja egyszerűbb díszítésű (5. kép). A házassági bejegyzések előtt növényi ornamensekből kialakított koszorú, amelynek felső részén szerelmes, ifjú puttó arcok utalnak az együvétartozásra, esketésre. A halotti anyakönyveken ritka az alakos ábrázolás. Sokkal gyakoribb, hogy különböző szimbolikus, halállal Kapcsolatos tárgyak szerepelnek rajta. A rendelkezésünkre álló, hasonló jellegű ábrázolások közül is messze kiemelkedik a kisújszállási halotti anyakönyv címlapja (6. kép). Klasszikus oszlopok előtt áll az allegorikusán megszemélyesített csontváz Halál, kezében kaszát tart. Előtte egy lefejezett férfi a porba hanyatlik. A fölötte tótágast álló szárnyas puttó és agancsos ördög, az eltávozó jóság és gonoszság szimbolikus kifejezője is lehet. A Halál bal oldalán koponya, lábszárcsontokkal. A kép két felső sarkában halálra utaló bibliai idézetek. Pl.: „...mert por vagy és porrá kell lenned!" Igaza van VEREBÉLYI Kincsőnek, amikor azt írja, hogy ez a kompozíció a középkori Haláltánc ábrázolásokra emlékeztet. 7 Igen gyakori halálszimbólum a homokóra, amely az 1757-ből való kenderesi anyakönyvben is szerepel. 8 (7. kép) Ezenkívül az ádámkoponya mindhárom anyakönyvben, mint halálszimbólum jelenik meg. A túrkevei halotti anyakönyv címlapján ravatal látható (8. kép). Általánosak a halálra utaló feliratok, idézetek: pl.: „Nihil immortale tenemus" 7 VEREBÉLYI Kincső, 1987/3. 8 Ld. ezzel kapcsolatosan Takács Béla: Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben. Bp. 1986. 162—164. 314
