Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében
raktuk. Csináltunk kötelet, arra' raktuk, s kötöztük bé s akkor rakásba raktuk öszsze. S akkor azután kezdték kaszával. Ügy hogy levágtak a kaszával egy rendet s akkor szedtük fel a földről. S azt es kévébe kötötték. — Hogy könnyebb? — Kasza után könnyebb, mint sarlóval, csak nem volt olyan szép munka. S akkor azt még essze kellett gereblyélni. Sarlóval olyan szép munka vót, hogy egy szál sem maradt el. Aratás után osztán még egy hét, kettőig száradt s akkor hazahordtuk, asztagba raktuk, s kicsépöltük cséphadaróval a csűrbe. Azután kiválasztották a búzának a szebbj it s azt tőtötték vetni, amennyi kellett, kiválogatták az előbúzásból, s a többit felhordták, mindenkinek vót szúszék a padláson, s felhordták a szúszékba zsákokkal. S ott eltárolták. ...;•• (F. A. F. J.) 2 — Most itt nálunk nem gép dolgozik, há kézzel kell. Nagyon nehéz. Kapálni, kézzel aratni, úgy vót az idén. Kézzel arattunk. — Sarlóval? — Kaszával. Levágta az uram rendre s úgy felszedtük. Kötőre, úgy mint régebb. Én mán szokva vótam, met azt láttam, hegy régebb hogy kötték a búzát a maga köteliből. Ügyesen összekötötték s rakásba rakták s az is vót a tiszta.' A valóságos búza. Mostmán ugye mindenütt a kombájnok csépelnek, de sok hibát csinálnak azzal, hogy azt a sok szemetet belécsépelik a fődbe a jövőbe, mikor vetünk belé valamit tiszta búrján jó ki. Met az a mag kikel. Régen az ilyen magot kifogták a csűrökbe. Kivitték kaszálóra, ahol mán lehetett a búrjánmag. De ne a szántóra jusson ki. A szántóba belekeveri a magot a kombájn, me tudjuk, hogy az úgy mindent egybevesz, s kiszórja. S a sok búrjánmag jól kiérik, s avval megtelik, úgyhogy más esztendőbe ha kapást vetél, nagyon kell, gyorsan kell kapálj, hogy meg tudd takarítani a földet. A búrján hatalmas a fődbe. Sokkal hatalmasabb, mind a termény. Az idén is vót ahol kombájn aratott, de mi mán learattuk kézzel s behordtuk, csűrbe raktuk, s onnan odaadtuk mind a kombájnak, s cséplonek. Etette. De vót akinek nem vót családi ereje, s ott kellett hagyja, máig is a fődön van a búzája. (K. Zs. B. E.) 3 — Minden házban volt-e kemence? — Vót. — Mikor sütötték a kenyeret? — Hát mikor fogyott el. Két hétig, egy hétig, attól függ, hogy mekkora vót a család s mennyi napszámos vót. Ahogy fogyott. — Egyszerre hány kenyeret sütöttek? — Attól függ, mekkora vót a kemence s mekkora vót a család, ötöt, hatot, még olyan es vót, hogy tízet. — Hogy dagasztják a kenyeret? — Azt a lisztet kiméri, a kovászt megkeveri így este, s akkor tóti a vizet, s a kézivel úgy megdagassza. — Például 5—6 kenyérhez hány kg liszt kell? — Azt mán igazán nem tudom, én sose mértem úgy. Én egy vékát szitáltam sa vékából lett hat kenyér. Attól függ, hogy mekkorába szakasztottuk. — S nem tettek hozzá semmit? Krumplit? — Mikor vót, akkor tettünk, de mostanába nem tevődött. — Finomabb krumplival? — Ügy nem szárad olyan hamar. De így krumpli nélkül hamar szárad. — A dagasztás után? *- Meg kell várni, amíg megkel. Be kell hevíteni., S mikor jól be van hevítve, akkor lehet csak bevetni. Például én örökké vízzel szoktam bevetni. Más olyan, hogy kiszakassza, úgy kirakja, úgy felgyúrja, s úgy teszi. Én már vízzel szoktam. Szakasztom ki, s teszem a lapátra. Köny ebb. (Sz. J. B. J.) 4 — Éjjel sütés, éjjel bizony! Ügy csináltuk, hogy kovászt csináltunk reggel. Akkor olyan vót, nem vót élesztő, s a kovászunk úgy vót, hogy élesztő nélkül. S akkor megkevertük hideg vízzel reggel a lisztet. Mikor a tekenyőből a tésztát kiszedjük, marad még rajta tészta. S azt a tésztát lekaparjuk s az marad mindig kovásznak, s azt jól összegyúrjuk s azt belétesszük egy edénybe s teszünk egy kis sót rea, s 269
