Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint a homokon: 6—7 q rozsot, 3—4 q búzát, 5—6 q árpát, 50—60 zsák csöves kukoricát adott egy-egy hold. A gazdálkodás szisztémája, üzemszervezete azonban semmiben sem különbözött a homoki földeken folytatottétól. Legfeljebb a család nem élte fel egészen a rozsot és búzát, ebből került valami piacra is. A jobb lehetőségek nem mutatkoztak meg az állattartás minőségében, s a szomszédos halasi határon alkalmazott belter jesebb szisztémát nem vették át. A földművelés nem vált az állattartás hajtómotorjává. Az esetleg képződött felesleget a földművelés termékeiből értékesítették és nem fektették be a másik üzemágba. A homok szőlőre való alkalmasságát, a második világháború előtt igazában nem használják ki. A szőlő csak a saját igényeiknek megfelelő bort termetté, szinte eladhatatlan volt a rossz kezelés és a rossz fajták miatt. A már kialakult viszonyokat, a két világháború között meginduló minőségi szőlő- és gyümölcstermesztés, majd később a kerti növényekkel való foglalkozás oldja fel, s alakul ki más típusú parasztüzem Kecelen. A már említett Orcsik gazdaság a homokon megkísérel szőlőt kihasítani a szántóból, hogy jövedelmét fokozza, új üzemággal egészítse ki a hagyományos szerkezetű paraszti gazdaságot. Szlankát és kadart telepít a negyvenes években csaknem 2 holdon. Ez a határrész azonban alkalmatlan a szőlőre, s nem válik be. A homoki gyenge földek alig hoznak valamit, s bár megmaradt a szőlő, nem változtatta meg a gazdaság szerkezetét. A Palásti gazdaság is a negyvenes években egészül ki 6000 négyszögöl jó talajú szőlővel. A szőlő azonban nem a tanya körül, hanem távolabb, más határrészen van, s némileg önálló üzemegységként funkcionál. A korábban kialakított gazdaságszerkezetet nem érinti a szőlő, a családi munkaerő egy részét alkalmanként átcsoportosítják. A birtok jövedelme azonban növekedik, s ez lehetővé teszi, hogy minőségibb állatállományt tartsanak. Továbbra is az állattartásba folyik a jövedelem, a szőlőből kapott pénzen nem a szántóföldi növények gyarapodnak, hanem az állatállomány bővül. Eladásra már 5—6 disznót is hizlalnak. A tehenek tejhozama növekedik, s ebből is jövedelem származik, fokozatosan bővíteni lehet belőle a szőlő területét. A gazdaság teljes szerkezete az 1940-es évek végére alakult ki. A 6000 négyszögöl szőlő a birtok legértékesebb részévé vált, jövedelme pedig belefolyt a hagyományos szerkezetű paraszti gazdaság minőségivé alakításába, főként az állattartást téve jövedelmezővé. A földművelő — állattartó hagyományos szerkezetű üzemforma szőlővel vagy elsősorban meggyet termelő gyümölcsössel való kiegészülése általánosan jellemzi már a negyvenes éveket. A folyamat jóval korábban indul meg, de addig csak a pénzt emésztette fel a szőlő és gyümölcs telepítése. Jövedelmet nem hozott, nem emelte az életszínvonalat. Palásti Pál is 1926-ban kezdte el a szőlő telepítését, s 6000 négyszögöl minőségi szőlő részben az örökölt rossz minőségű helyén, részben vásárolt területen csak 1940 körül hoz először komolyabb jövedelmet, s teszi lehetővé gazdasága más ágazatainak fejlesztését, majd faluban való megtelepedését. A folyamat másoknál is hasonló, s ugyancsak a negyvenes évek végén látszik meg eredménye. A tökéletes szerkezet, üzemforma ekkor azonban már nem alakulhat ki az állami gazdaságpolitika miatt. Komoly fellendülés már más körülmények és üzemszervezeti keretek között csak az 1960-as években jöhet létre. A hagyományos földművelő-állattartó családi gazdaság az első világháború után más módon is átalakulhatott. Ez azonban nem volt olyan általános út, s csak tájékozott, gazdálkodáshoz kitűnően értő, vállalkozó szellemű emberek kezén hozott eredményt. Szükséges volt hozzá jó gazdasági ismeret, a modem ag218