Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején
májával. 15 A terjeszkedésnek, a birtokszerzésnek, az intenzívebb földművelő kultúra kialakításának itt a modernizált nagycsalád a hajtóereje, s nem a gyorsan alkalmazkodni tudó kiscsalád. S végezetül még élesebben elkülönül a Sárköz, Baranya, Szlavónia klasszikus, ez utóbbi területen zadruga formát mutató klasszikus nagycsaládi formájától, amely bár a vizsgált időszakban már erőssen visszaszorulóban van, de még utolsó képviselői századunk harmadik évtizedét is megérték néhol. 16 Ez a családforma nem tudott alkalmazkodni a kiskunságihoz hasonlóan a kapitalisztikus viszonyokhoz, sokkal inkább haladó, múltbeli reliktumnak tekinthető, amely talán néhány emberöltővel korábban Kecelen is megvolt. II. A kis- és nagycsaládok a magyar népterületen általában nem közvetlenül, hanem egy nagyobb vérségi egység (had, szer, nemzetség) tagjaiként illeszkednek bele a faluközösségbe. 17 A faluban rendszerint az idegeneknek, jövevényeknek kell közvetlenül egyedileg vagy a családon át a faluközösségbe betagozódni. Ez megnehezíti helyzetüket is: hiányoznak a rokon családok, amelyek mellette állnának, segítenék bármiben. Egy közösséget feltétlenül jellemezni lehet azzal, hogy milyen jellegű, szilárdságú és szerkezetű nagyobb rokoni intézmények fogják egybe a családot, illetve milyen típusú családok egybefogására szolgál egy-egy intézmény. Kecelen a had és a szer, mint intézmény, sőt mint fogalom teljesen ismeretlen. Ez egyben mutatja, hogy a község lakói a délalföldi kultúrához hasonultak inkább, s palóc vagy nyugatdunántúli magukkal hozott elemek már jelentéktelenek, kikoptak terminológiai rendszerükből. 18 A nemzetség vagy nemzet fogalmát 'kiterjedt család' 'széles rokonság' 'azonos nevű rokon családok' értelemben ismerik. ,,A nemzet az családot jelent. Például a Ságodi nemzet, annyi mint Ságodi család." „Nemzetség? Nem nagyon használják ezt a szót. Nem is tudom pontosan mire értik. De ha olyan nagy, terebélyes család, arra azt mondják: Vancsurák. Azaz a Vancsura nevűekből sok van és összetartoznak. Az egy nemzetség. De jobban csak azt mondják Vancsurák és a nemzetség szót nem igen használják." „Ha meghal valaki, akkor mondják: Kihal az Orcsik nemzetség. Vagy a Flajsz nemzetség. Mert mondjuk három családja van, akkor az mind Orcsik. Azok az Orcsik nemzetségbe tartoznak." „A nemzetség az a família vagy család. Mondjuk Haszilló nemzetség. Azok egynevűek és valamikor rokonok voltak." Megfigyelhető ugyan a fogalom ismerete, ritka használata, de intézmény jellege nem deríthető fel. Általában kevesen használják vagy ismerik, s még direkt rákérdezés is csak homályos adatokat eredményez. A nemzetség másutt a vizsgált időszakban még emlékezetben élő funkciói (házasság és öröklésjog szabályozása, bizonyos jogok örökítése, a nemzetség összetartozásának tudata, 15 Vö.: SZABÓ László, 1978/a. 16—18. 16 CSEH István, 1971—72.; CSEH István, 1975—76.; ANDORRA Rudolf, 1975. Andorka inkább a háztartások összetett voltát hangsúlyozza, s nem tekinti igazi nagycsaládnak. 17 Egyedül a Zempléni hegyvidék középső részeinek falvaiban tapasztaltam eddig, hogy hiányzanak a családot összefogó nagyobb vérségi egységek: SZABÓ László, 1980. 115.; SZABÓ László, 1980/a. 18 Az intézmények elterjedéséhez és jellegéhez lásd: MORVAY Judit, 1966.; SZABÓ László, 1980. 61—99. 210
