Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

SZABÓ LÁSZLÓ CSALÁD-, ÜZEM- ÉS MUNKASZERVEZET KECELEN A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZADBAN I. Eléggé ismert megállapítás a néprajzban, hogy a hagyományos paraszti közösségek legkisebb, de még teljes egysége a család. Nemcsak az egyén életének kerete, hanem birtoklás jogi, munka- és üzemszervezeti intézmény is. Éppen ezért a paraszti társadalom központi kategóriájaként is szokás kezelni. Belőle kiindulva áttekinthető valamennyi nála szélesebb társadalmi egység.

1 Néprajzkutatóink fáradozása a családtípusok leírására, osztályozására, legkülönbözőbb funkcióinak felderítésére igen régi keletű, s mint meg-megújuló érdeklődés, egyben a család tényleges társadalmi szerepének is bizonyítéka.

2 Jóllehet számos publikáció jelent meg e témakörben az utóbbi időben, mégis jelentős hiányosságok fedezhetők fel a magyar kutatásban. Részben nem egyenletes a kutatópontok megoszlása a magyar népterületen, részben a kutatók eltérő szempontjai okoznak zavart, s nem mérhetők mindig össze az eredmények.

3 Kecel község társadalmának vizsgálatakor azonban szerencsénk van, mert éppen a közeli területekről rendelkezünk jó összehasonlító anyaggal, s a publikált eredmények, valamint a most folyó kutatások lehetővé teszik, hogy a keceli sajátosságokat meghatározhassuk.

4 Ha az emlékezetben élő legrégibb családformát akarjuk megrajzolni Kecelen, hajlunk arra, hogy a ma uralkodó kiscsaládi forma mellé a nagycsaládot is odaképzeljük. Számos adatközlő utal ugyanis arra, hogy „régen, az öregapám idejében 18—20 ember is ült egy asztalnál"; „...ott volt például nálunk is a nagymama. Két fia volt. A menyecskék és az unokák is ott voltak. Tudom 16-an, 17-en ültek asztalhoz. Hetenként sütöttek kenyeret 6—7-et, de olyan 5—6 1 FÉL Edit, 1944. 3.; SZABÓ László, 1968. 37—38.; FÉL Edit—HOFER Tamás, 1969.; BROMLEJ, V. J., 1976. 147—160.; WEBER-KELLERMANN, I., 1978. 52—61.; SZABÓ László, 1980. Az idézett munkák mind a családot, rokonságot állítják a paraszti közösségek vizsgálatának középpontjába, ha eltérő módon és szemlélettel is. 2 SZEDER Fábián, 1819.; CSAPLOVICS János, 1922.; PINTÉR Sándor, 1880.; majd modernebb módszerekkel: FÉL Edit, 1944.; FÉL Edit—HOFER Tamás, 1969.; BODROGI Tibor, 1961.; MORVAY Judit, 1956.; MORVAY Judit, 1963.; SZABÓ László, 1968.; SZABÓ László, 1973.; SZABÓ László, 1980.; SZABÓ István, 1973.; SZABÓ István, 1974. 3 Kutatott területnek számít Magyarország északi része és a Kisalföld: FÉL Edit, 1944.; SZABÓ László, 1974.; SZABÓ László, 1978.; SZABÓ István—SZABÓ László, 1977.; MORVAY Judit 1956.; SZABÓ László, 1980/a.; az Alföld középső és déli része: SZABÓ László, 1973.; SZABÓ István—SZABÓ László, 1978.; JUHÁSZ Antal, 1971.; JUHÁSZ Antal, 1976.; JUHÁSZ Antal, 1978.; NAGY Gyula, 1975.; de van anyagunk Erdélyből, a Szigetközből, Baranyából, s a Nyírségből is: KÓS Károly, 1972.; TIMAFFY László, 1974.; CSEH István, 1971—72.; CSEH István, 1975— 76.; JÁVOR Katalin, 1966.; Ma már a legtöbb monográfia valamilyen formában felvázolja a családszervezetet, rokonsági rendszert. 4 JUHÁSZ Antal, CSEH István, SZABÓ István—SZABÓ László idézett munkái. Illetve: ANDRÁSFALVY Bertalan, 1965.; S a magam gyűjtései: Szabadszállás, Fülöpszállás, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Szeremle, Bátmonostor, Mozsgó, Csertő, Almáskeresztúr, illetve a kiskunsági XIX. századi jász kirajzások. 201