Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kodolányi János: Uráli nyelvű vadászok Észak-Eurázsiában

részt sokféle fegyvert, eszközt, eljárást kívánt. A fajdfélék, valamint különféle emlősök megfogására elterjedtek a hurkok és a csapdák, a nagyobb emlősök ellen gyakran használtak kopját.

46 Igen nagy múltú a rénszarvas vadászata, kiemelkedő jelentőségű volt a medve elejtése. Korán, már a XVII. században elterjedt a nyílpuska (számszeríj). Az aktív vadászó eljárások sorában fontos szerepe volt a vadak kézzel történő elejtésének is. Aktív vadászatként alkalmazták a kézzel való vadfogást. Hófajdot, mókust, ludat ejtettek el ilyen módon. A vadász egy bokorban lesben állva utánozta a tojó fajd hangját. Kisvártatva odarepült a fajdkakas, semmit nem sejtve olyan közel ment, hogy kézzel el lehetett kapni. A mókust a fa ütögetésével kizavarták a fészkéből. Amikor félelmében át akart ugrani a távoli másik fára, leesett a földre s az ott várakozó kutya zsákmánya lett. A ludat a folyón csónakból fogták el kézzel. Az egyik vadász hátul csáklyázott, a másik a kifárasztott madarat a csáklyával leütötte, vagy szigonnyal leszúrta. Gyakori volt, hogy a vadat bottal, vagy más eszközzel leütötték. Amikor október végén a fókák kimentek a partra kölykezni, csapatostul verték agyon őket. Hóolvadás idején, amikor a vidra egyik árokból átment a másikba, a vadász sível követte, a teljesen átázott állatot utolérte és lebunkózta. A XVII. században haj tó vadászaton még gyakran ejtettek el vad rénszarvast. Egyik módját tél végén, olvadáskor alkalmazták, amikor a megolvadt hó éjjel vastag jégkérget kapott. Virradatkor kezdték a hajtást, mert néhány órájuk volt csak, amíg a jég kérge föl nem engedett. Sível hamar utolérték a csordát, mivel az állatok csűdje megfájdult a jégkéregtől. Csapatostul szúrták le őket kopjával. Kutyát is vittek magukkal. A kutyák akadályozták a rénszarvasok menekülését. Samuel RHEEN szerint hurokkal fogták meg a rénszarvast, és kopjával, nyíllal, valamint puskával ölték meg. SCHEFFERUS szerint haj tó vadászatuk úgy történt, hogy összekötött rudakból hálószerű kerítést csináltak, olyat, mint a mezei kerítés. Az oldalsó szárnyai kétfelől úgy futottak össze, hogy a hajtott rénszarvasok összetömörültek és végül az erre a célra ásott verembe estek.

47 Schefferus tudósít a csali rénszarvas alkalmazásáról is. Ősszel, párzás idején szelídített nőstény rénszarvast engedtek előre. A vadász mögé lopódzott és lelőtte a közeledő vad rénszarvast.

48 A legkiemelkedőbb esemény a medvevadászat volt. Schefferus tudósítása szerint ősszel a vadászok kinyomozták, hol csinált magának téli fészket a medve. A megtalálóé lett a vadászat idején a vezetés és az irányítás joga. A megtaláló a rokonokat és a barátokat meghívta a vadászatra, mint valami ünnepi kirándulásra. Márciusban, áprilisban gyűltek össze, amikor a sít leginkább tudták használni. Kinek-kinek meg volt a helye. A vezetőnek nem volt más fegyvere, mint egy bot. Amikor a fészekhez értek, megtámadták és kopjával, puskával megölték a medvét.

49 Itkonen tájékoztatása szerint a fészek közelében megjelölték a fákat. Télen, amikor már nagy volt a hó, a vadászok puskával, dárdával és baltával felszerelve indultak a medvét elejteni. A vezető megállt a fészek nyílása előtt, a csapat tagjai kétoldalt helyezkedtek el és dárdával szurkálva ébresztgették a medvét. Amikor a medve előjött, dárdaszúrást kapott a mellébe, vagy baltaütést a fejére. XVI—

XVII. századi forrásaink, valamint a későbbi tudósítások is, csodálkozva említik, milyen kitartóak a vad üldözésében, sítalpon követve a menekülő állatot, kivált a nagyobb vadat. 47 SCHEFFERUS, 318. 48 SCHEFFERUS, 317. 49 SCHEFFERUS, 319. 197