Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején
A fejős tehenet csordába verve, a város melletti legelőre hajtották naponta Szent György naptól Szent Mihály napig tartó időszakban. A csordára járatásról, s a napi munkákról hangulatos írásban számol be Dabasi Halász Margit. „Ott ülünk este a kecskeméti-utcai öreg ház bolthajtásos ámbítusán: nagyanyám, Rozi néném, édesanyám és várjuk, mikor érkezik haza a legelőről a tehéncsorda és áll meg a nagy kapu előtt a Virág tehén, hogy kifejhesse Rozi néném az esteli tejet. Már közeleg az óriási porfelhő, amit a kövezetlen úton a rengeteg tehén felver. Megérkezik a kapu elé Virág, beeresztik az udvarra és Virág siet a jászolhoz, ahol most be van készítve részére az ízletes zsenge kukorica fattyú. Röviddel ezután távoli csengők hangja hallik, lassan közeledik az andalító zene. Jönnek haza a Feketéről a módos, négyökrös parasztgazdák. Mindnek négy ökre van befogva a szekérbe: az első csás ökör nyakában lóg a csengő, mely a méltóságteljes, lassú lépésekre ütemesen harangoz. így jönnek haza szép sorjában a gazdák, mind csengős ökörfogatokikal. Természetesen akkor még híre-hamva sem volt még a tarka marhának, csak a magyar marhát ismerték, szép címeres szarvú, hófehér állatok. 29 Akkor megszólal még az Árpád korából való öreg templom tornyában az estéli harangszó és a napi munkában elfáradt lakosság álomra hajtja fejét, hogy másnap már kora hajnalban kezdhesse újra a munkát. így megy ez napról napra, hétről hétre, évről évre. Saját jószántából dolgozik mindenki, nem kell itt senkit sem serkenteni a munkára, becsületből dolgozik itt mindenki, a saját javára. Meg is látszik a lakosságon a jólét, a megelégedettség, az izgalom nélküli élet, mely az egész kedélyvilágára rányomja bélyegét, nincs veszekedés, nincs torzsalkodás, nincs írígykedés, gyűlölködés, hanem szeretet és jókedv uralkodik ..." Id. Bakos Géza az 1880-as évek kulturális életéről is érdekes és fontos adatokat ír le: „Az idő tájt épült a városi szálloda. 30 Emeletes épület néhány vendégszobával, de ezek is majd mindég üresen állottak, mert aki Kőrösre jött, leginkább valamelyik rokonainál, ismerőseinél szállt meg, idegen ember meg mit keresett volna itt? Ennek a szállodának két nevezetessége volt: az egyik, hogy az utca felől oszlopos árkádjai voltak, ahová esőben beálltak a gazdák piac után egy kis beszélgetésre; kora tavasszal meg oda sütött a nap, hát akkor meg sütkérezni jártak oda a pógárok. Mivel azonban a magyar ember mindig szeret pipázni s pipával meg vele jár a köpködés, hát a kedélyes körösiek az árkádokat elnevezték »köpködőnek«. A másik nevezetessége volt a szállodának a nagyterme. Magán ezen a termen nem volt semmi nevezetesség, hanem ami benne történt, az volt a nevezetesség. Tudva levő dolog, hogy nagy híre volt az egész országban a körösi gimnáziumnak. Még abból az időből maradt mikor Arany János, Szász Károly és a többi k'iváló tanárok tanítottak ott. így aztán a vidéki 29 Az emlékíró amit mond, az a XIX. század közepére, a század első felére érvényes. Galgóczy Károly megállapítja, hogy a fataváltásban döntő fordulatot a körösi közlegelőnek 1875-ben való feltörése idézett elő GALGÖCZY Károly, 1896. 519.; a legelőfelosztással kapcsolatban 1. NÓVÁK László, 1978. 118—121.) Az 1888-ban Nagykőrösön tartott nemzetközi tenyészállatvásárral egybekötött gazdasági kiállításon már néhány gazda „egyéb fajtát és keresztezést" mutatott be (Beretvás Ádám és B. Tóth Ferenc), de a kiállítók többsége — kisnemes gazdák — még szürkemarhával jelent meg a kiállításon. Többek között Ádám László polgármester, Beretvás János, Vajkó Antal. A század végén már a fajtaváltás Kőrösön is erőteljesen ment végbe. Az 1895-ös országos mezőgazdasági statisztikai felmérés szerint a szürkemarha 61, a pirostarka 28, és a borzderes 11% arányban oszlott meg, míg 1911-re a jól tejelő pirostarka szarvasmarha fajta került döntő többségbe, 91,5%-os részesedéssel. NÓVÁK László, 1991. 135—137. 30 A körösi szálló Erdélyi Mihály szegedi építész tervei alapján eklektikus stílusban épült fel 1885-ben. NÓVÁK László, 1989. 421—425. 182
