Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején
gattak, mert nagyanyám nem engedte, hogy befüstöljék a szobát, s ott hánytákvetették meg azokban a mozgalmas időkben a haza sorsát. Rozi néném húsz esztendős, viruló, szép szőke hajadon volt. Magas, karcsú, egyenes mint a nádszál és legfőbb ékessége volt a térdén alul érő aranyszőke hullámos haja. Csodálatos dolog, de öregségére tökéletesen megkopaszodott, ezért mindig bekötött fővel járt. Mikor nagy melegben panaszkodott, hogy «-jaj de meleg ez a fejrevaló kendő-«, mondogattuk néki, hogy legalább ilyenkor tegyen a fejére valami hálószerű főkötőt, ne kínozza magát a kendővel, de nagy méltatlankodva visszautasította ajánlatunkat: — Isten ments, hová gondoltok, még csak az kellene, lyány létemre, hogy főkötőt tegyek a fejemre. — Nem győzte elégszer hangoztatni, hogy sok kérője volt életében, de ő sose szánta rá magát a férjhezmenetelre, de nem is bánta meg soha, hogy hajadon maradt." A kérők között volt a jeles tudós, Galgóczy Károly akadémikus is, aki a szabadságharc idején a gazdasági iskolában tanított, majd a gazdasági iskolát vezette, mivel diákjaival beállt katonának a honvédek közé, elveszítette állását, s el is távozott Nagykőrösről. 12 Bakos Rozália és Galgóczy Károly különös esetet is megörökítette az emlékíró. „Ezt a Galgóczy Károlyt én is ismertem, mégpedig 94 éves korában 13 volt szerencsém vele először találkozni. Rákosszentmihályra jött ki édesapámhoz és ott előadta, hogy meg akarja írni öregapám élete történetét s a monográfiát felajánlja a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának. Azért jött ki édesapámhoz, hogy tőle különösen nagyapám családi életére vonatkozó adatokat szerezzen. Édesapám igen homályosan emlékezett nagyapámra, hisz, mint már említettem, ő csak 11 esztendős volt amikor árván maradt. De igyekezett is az öreg urat nagy korára való tekintettel erről a fáradságosnak Ígérkező vállalkozásról lebeszélni. Hanem az öregúr hajthatatlan maradt, ő még ezt a művét meg akarja írni — mondotta, és kijelentette, hogy leutazik Kőrösre és ott fog a parochián meg a városházán adatokat gyűjteni a mű megírásához. El is készítette a monográfiát az Akadémia Könyvtárában el is helyezte. Hogy megvan-e még, nem tudom. 14 A szokásos őszi látogatásomra lemegyek Rozi nénémhez. Az öreg néni mikor meglátott szinte fellélegzett, hogy végre jött valaki a családból, akinek elpanaszolhatja azt a minősíthetetlen injuriât, ami vele történt. — Jaj, az Isten hozott — így kezdte — már alig győztelek várni. Képzeld, mi történt velem! Én úgy megijedtem, hogy akkor éjszaka aludni sem mertem. Hát halgass ide! Itt ülök az ablaknál, nézegetem a jövő-menőket, mikor beszalad Eszti, oszt azt módja: »-Kis asszonykám itt van egy olyan uri forma töpörödött röttentő kis öreg embör, kopasz a feje, kérdi, hogy begyühet-e kisasszonykámhoz ?« — Mondd meg neki, mondom én, hogy énhozzám idegön embör nem gyühet be. Be ne merd Ereszteni. Megmondja neki Eszti, de csak nem akar tágítani, újra beküldi Esztit, hogy mondja meg, hogy ő még fiatal korából 12 ÁDÁM Gerzson, 1904. 90—92. 13 Galgóczy Károly 1823-ban született, tehát eszerint 1917-ben írta volna meg a Bakos Ambrusról szóló emlékezését. Itt is téved az emlékezet. Galgóczy nem lehetett 94 éves, mert 1916. október 23-án 93 éves korában halt meg. Az Akadémiai Almanach 1912. évi kötete már dokumentálja a kézirat létezését, amely valójában 1912-ben készült el, Bakos Ambrus születésének 125. évfordulója tiszteletére. NÓVÁK László, 1987. 12. 14 A kézirat házi sokszorosításra került, s ebből több példány is került a nagykőrösi Arany János Múzeum Adattárába. Ez 1987-ben jelent meg, id. Bakos Ambrus születésének 200. évfordulója emlékére. BAKOS Ambrus, 1987. 170
