Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban
a piaci hírekből lehet sejteni, hogy Nagykőrösön is folyt szántóföldi növénytermesztés. Voltaképpen csak az aratásról esik szó a maga idején az újságokban, s ezekből a hírekből is legfeljebb azt lehet megtudni, hogy megkezdődött a gabona betakarítása, vagyis a „takarás". A jelek szerint a nagykőrösiek is elszegődtek más vidékre aratónak. 23 Itt, helyben a részes aratók és cséplők (ha ez a megjelölés így pontos) a 11. zsák gabonát részelték fizetségül. 24 Ezen kívül annyi volt még megtudható, hogy az aratáskor összehordott kévék elnevezése a reformátusok körében csomó, a katolikusoknál pedig kereszt volt. 25 Azt, hogy az aratók rendre vágtak, s két arató után járt egy marokszedő, vagyis kettőző, egy, a divatot ostorozó cikkből tudjuk. 26 Amilyen mostohán bántak a korabeli tollforgatók a szántóföldi növénytermesztéssel, olyan lelkesedéssel foglalkoztak a kertkultúra valamennyi ágával, ám néprajzi vonatkozásoknak ezek az írások is szűkében vannak. A zöldségnövények közül — természetesen — az uborkáról esett a legtöbb szó, lévén Nagykőrös „uborkaváros". 27 Bő termést hozó esztendőkben az uborkát, esetlegesen, takarmányként is felhasználták. 28 A nagy hagyományokkal rendelkező nagykőrösi szőlőtermesztés a várost övező, de nem összefüggő homoktalajú zónában folyt. Ezeket a szőlőművelésre alkalmas területeket hegyeknek nevezték. 29 A szőlőhegyékben elvileg még élt a hegyközségi rendszer, legalábbis hegyőrt alkalmaztak. 30 A Nagykőrösi Lapok szőlőhegyi rendszabályokat sürgető szerkesztőségi cikke azonban jól elveri a port a hegyőrökön, a korabeli hegyközségi gyakorlaton. Mint a lap írja „megindultak — ősi szokás szerint — városunknak fokos-baltás, sánta-béna és köhögős rokkantjai, a szőlős-gazdák ú.n. muszáj-kosztosai, üres zsákkal a vállaikon, hogy kenyeret szedj ének össze, miből megélhessenek, míg a gyümölcs érni fog, míg a 23 „Az aratás is megkezdődött határunkban, mely ha nem leend is hasonló a hét kövér esztendők egyikéhez, de a hét soványakhoz sem számíthatjuk azért. A vidéken is úgy látszik, reménykednek, városunkból már eddig többszáz arató munkás fogadtatott fel a takarás idejére, kik örömestebb forgatják a sarlót az alföldön mint számos helybeli társaik talán nem sokára a kardot — Boszniában." Nagy-Kőrös 1. (1878) 26. sz. (júni. 30.) 3. 24 „Útközben aratókkal és cséplőkkel is találkoztunk, osztalékba szép részt kaptak, úgy tudom, a 11. zsák volt a kiosztott rész..." RÉSÖ ENSEL Sándor 1885. 25 „Ezek [a reformátusok] a gabonájukat csomóba, amazok [a katolikusok] keresztbe rakják, de azért mindkettő egyformán néz ki..." RÉSÖ ENSEL Sándor 1885. 26 „... és a ki a forró nyári napokban még kettőző volt, az vasárnapon keztyűs kézben, selyem napernyőt visel és majd elrepül a csipkétől." Divatos nyomorúság. Nagy-Kőrös 4. (1881) 17. sz. (ápr. 20.) 1. 27 „Mennyi volt az uborkából befolyt összeg? Mint ország világ tudja városunk egyik legnagyobb jövedelem forrását az uborka képezi. A folyó 1897-ik évben circa 140—150 ezer forintra tehető annak az uborka mennyiségnek az értéke, a mely városunk piacáról elszállíttatott. Ha ezen összegben hozzávesszük a helyben elfogyasztott uborka értékét, úgy bátran elmondhatjuk, hogy Nagy-Kőrös város határán az 1897-ik évben 160—170 ezer forint értékű uborka termett." Nagy-Kőrösi Hírlapok 20. (1897) 42. sz. (okt. 17.) 5. 28 [Az uborkából] „E héten már a piacon 50—60-at is lehetett egy garasért kapni [vagyis darabszám árulták!], sőt többen el sem adják, hanem a házi állatok elé vetik konfekt gyanánt." Nagy-Kőrös 1. (1878) 30. sz. (júli. 28.) 3.; Ebben az írásban és máshol is, az uborka betakarítását, olykor ugyan idéző jelesen, uborkaszüretnek nevezik. 29 Például: „Ny. Szabó Péternek a Kálmánhegyben 865 négyszögöl útjára elbujtott szőlleje..." Nagy-Kőrös 3. (1880) 3. sz. (jan. 18.) 4. 30 „Egy jó madár számba menő hegyőr viselt dolgairól értesítenek bennünket. Hívják ezt a vitéz férfiút Sánta Ferencnek s a kálmánhegyi hegyközség őre gyanánt kötelessége lett volna az azon a területen fekvő házak és szőlők feletti őrködés ..." Nagy-Kőrösi Hírlapok 20. (1897) 12. sz. (márc. 21.) 5. 142
