Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Novák Lászó: A jószágállomány fajtaösszetételének változásai a XVIII–XIX. században és a XX. század első felében
rük, fajtajellegük megőrződött a hazai pirostarka fajtában. Az első világháború előtt ezt a pirostarka marhát a pinzgauival keresztezték, majd a háború után a szimmentáli fajtával nemesítették. A két háború között ez a fajta jellemezte a szarvasmarha-állományt (4. kép). 9 A Nagykőrösön, 1888. május 19—21. között tartott nemzetközi tenyészállatvásárral egybekötött gazdasági kiállítás Galgóczy megállapításával cseng egybe. Több jeles kisnemes gazda, mint Ádám László polgármester, Beretvás János, Vaiko Antal magyar szürkemarhát állított ki. Borzderes fajtát nagyobb uradalmak mellett — gróf Andrássy Aladár Vecsés Halomegyház pusztáról, gróf Csekonics Endre Zsombolyáról, Forster Géza Ács Concóhát pusztáról, Reusz Henrik Tápiósűlyről stb. —, több körösi gazda is bemutatta. „Egyéb fajtát és keresztezést" Beretvás Ádám és B. Tóth Ferenc állított ki. 10 A szarvasmarha fajtaváltása a századforduló idején történt meg, s e folyamatot a jelesebb alföldi mezővárosok, városok (Cegléd, Békéscsaba, Debrecen, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Kiskunhalas, Jászberény, Nagykőrös, Szeged) adataival mutatjuk be az 1895, 1911 és 1935. évekre vonatkozóan (1. táblázat). 11 Szerte az Alföldön még igen magas arányt mutat a magyar szürkemarha állomány 1895-ben. A helységek többségében 95% körül, alakult számarányuk (Debrecen, Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét stb.). Legkisebb állomány Cegléden (35,5%), illetve Nagykőrösön i(61%) található. Természetesen, a pirostarka fajta tartásában ez utóbbi két város jeleskedett (28, illetve 33,3%), míg általában e fajta nem éri el az 5%-ot (csupán Békéscsaba emelkedik ezen felül 8,6%-kal). A borzderes fajta tartásában Nagykőrös lil%kal kiemelkedő helyet foglalt el, utána következik mindössze 2,6%-kal Cegléd, s a többi helységben pedig szinte csak mutatóban fordult elő néhány darab jószág. A fajtaváltás a századfordulón ment végbe. Az 1911. évi statisztika szerint Cegléden 92%, Nagykőrösön 9,5%, Jászberényben 82,7%, Békéscsabán 71,1%, Hódmezővásárhelyen 63,6%-ot tett a pirostarka, szimmentáli szarvasmarha-állomány, s 19,1% volt a hatalmas pusztákkal rendelkező Debrecenben, 23,2% a szintén tágas határú Hajdúböszörményben, valamint csak 13,5% Kiskunhalason. A két háború között erőteljesebb volt a fajtaváltási folyamat, általában már 90% körül alakult a pirostarka szarvasmarha aránya. Debrecenben és Hajdúböszörményben azonban, még 1935-ben sem érte el az 50%-ot, ott a szürkemarha továbbra is szívósan tartotta magát. A fajtaváltás kihatott az ökörállomány alakulására is. Az 1895-ös esztendőben még Nagykőrös áll az élen 28%-al; utána következik Jászberény 27%-al, s a többi helységben 18—21% körüli érték alakult. Nagykőrösön, akárcsak Berényben, a társadalom gerincét alkotta a 'középparasztság, módos gazda réteg. Az ökör fontos vonóerőnek számított a mezőgazdasági munkákban (szántás) és a szállításban. Az ökrösfogat a gazda tekintélyét fejezte ki. Tanulságos felidézni ezzel kapcsolatban egy visszaemlékezést, amely a múlt század végi Nagykőrösről nyújt hiteles képet: „Ott ülünk este a kecskeméti-utcai öreg ház bolthajtásos ámbitutás, nagyanyám, Rozi néném, édesanyám és várjuk, mikor érkezik 9 Mezőgazdasági Lexikon 2. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1958. 78—79. 10 Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület és a Pest megyei Gazdasági Egylet által közösen Nagy-Kőrös Város közreműködésével Nmlt. Gr. Széczenyi Pál Földmívelési Miniszter Űr támogatásával 1888-ik évi május hó 19., 20., és 21-ik napjain NagyKőrösön nemzetközi tenyészállatvásárral gazd. gépversenyek, lóversenyekkel és kirándulásokkal egybekötve rendezett Általános Gazdasági Kiállítás Katalógusa. Budapest. 1888. 15
