Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi cserépedények értékesítése a XVIII–XIX. században

Juhász Zsigmond az első világháború előtti években pesti kereskedőknek dolgozott. A század elején, az edénykereskedőktől függetlenül a fazekasok a helyi vásárokra még mindig kipakoltak. A négy országos vásár (téli, tavaszi, nyári és őszi) fontos esemény volt a fazekasok életében. Más edénytípusokkal jelentek meg az egyes vásárokon, s vélhetően ez így volt korábban is, amikor még más települések vásárait is felkeresték. A téli vásáron inkább a főzőfazekak mentek. A tavaszira köcsögökkel, csirkeitatókkal készültek elsősorban. Nyáron a tálasedények és a szilkék mentek jobban, őszre viszont virágcserepeket, a disznótorhoz szükséges edényeket és éjjeliket készítettek. A kereskedő megbeszélt időre jött az edényért, de ekkor több kemencényit is felvásárolt. Katona Miklós fiai több helyre dolgoztak. Mezőkövesdi, mezőcsáti, polgári zsidók vették meg áruikat, de Kóbi bácsi (Rubinstein Jákob) is megvásárolta Tiszafüreden. Az első világháború után már leginkább a köcsögöket, szilkéket vették. Az első világháború idején és még azt követően Katona Miklós özvegye a helyi piacon is árulta az edényeket, melyet kukoricáért, búzáért vagy pénzért adott el. A két háború között még az asszonyunokák is segédkeztek az árusításban, akik háton bátyúban hordták az edényeket a környező falvakba, Egerfarmosra, Mezőtárkányra, Szemerére. Faluhelyen jobban el tudták már ekkor adni vagy cserélni, mint a nagyobb településeken. Katona Kálmán unokahúga, Vona Kálmánné Várkonyi Julianna kétszer töltve búzáért adta általában a fazekakat, köcsögöket. „Volt ugy, hogy 40 kilót cipeltem haza a hátamon."

21 Az öreg Simon István is kipakolt már ekkoriban a hetipiacra. Csacsifogattal vitte az akkor fiatal suhanc, Pallagi Imre az egyszerű edényeket (itatókat, virágcserepeket, köcsögöket). Emlékezete szerint tavasszal „a kacsaitató, meg a virágcserép ment, meg március, áprilisban, mikor ellettek a tehenek, a köcsög... Aratás idején a tálakat, tányérokat vették, de nyáron már csak kallódott. Tavasszal jobb piac volt."

22 Tüdős Kálmán is kísérletezett a piaci árusítással, de mellettük edényesek vagy megbízottjaik is árultak. Az első világháborút követő években az edény kereskedelemből jobban meg lehetett élni, mint magából a fazekasságból. B. Varga Lajos is erre állt át, más edényeit vásárolta fel: fazekakat, köcsögöket, tálakat, virágcserepet és baromfiitatókat árusított. Lovaskocsival járták a környéket. „Bejárta apám Poroszlót, Sarudot, Egyeket, Füred vót a fő gócpontja. Kunhegyesre, Örsre, Iványra, Szentimrére is járt." Lovaskocsival kereste fel a falvakat, mindig másodmagával volt, mert két ember kellett a le- és felpakoláshoz. Ezekre az utakra fia vagy felesége kísérte el. Az edényt pénzért vagy cserébe adta, a piaci napokon kereste fel vásárlóit. „Jobb vót az, mint most nekem. Rendes kocsink vót. Amennyit fel bírtunk pakolni egy lóra, az sose maradt meg. Például Egyéken egy darab se maradt. Vót, mikor 3—4 mázsa terményt is hoztunk. Termény dógába Füred vót a legszegényebb, pénz ott vót mindig, de inkább csak rozsot termeltek. Örs, Ivány, Egyek, Szentimre, ezek vótak a terményes helyek. Kevesebb vót a pénz, vót termény." Ebben az időben a távolabbi helyeket úgy keresték fel, hogy már előző estére megérkezzenek. Minden faluban megvolt, hogy kinél szállnak meg. „Füreden Körösi Mihálynál szálltunk meg. Itt fizetni kellett. Ahol nem kellett fizetni, ott mindig adott valamit az ember. Ha Pető Péter bácsinál szálltunk meg, aki a 21 Vona Kálmánné Várkonyi Julianna 78. é. ref. tiszafüredi lakos adata 1979. márc. 8., (Katona Miklós unokája). 22 Pallagi Imre 83. é., B. Varga József 59. é. ref. kunmadarasi lakos adata, 1981. nov. 13. (B. Varga Lajos fia). 73