Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Viga Gyula: A Felföld népi műveltségének ökológiai feltételeiről

hetőségét.) Az úthálózat, valamint a vásározó és piacozó helyek hálózata bizonyos tekintetben kiegyensúlyozza az esetleges földrajzi elzártságot; a hegyvidék települései már a középkorban sem voltak elszigetelve az árucsere lehetőségétől, igaz, földrajzi helyzetük eltérő gazdasági kondíciót és lehetőséget teremtett számukra. A hegyek, hegygerincek természetesen sok helyen megszabják a kapcsolatok lehetséges irányait is.

37 KÁDÁR László szerint „a folyók a honfoglaló magyarok szemében a tájakat inkább összefogták, mint elválasztották".

38 Néprajzi irodalmunk — pl. az Ipoly és a Tisza vonatkozásában

39 — elsősorban a folyók összekötő szerepét hangsúlyozza, aláhúzva a gazdasági kapcsolatok fontosságát a folyók két partja között.

40 Kétségtelen, hogy a folyók, folyóvölgyek mentén ritkán alakul ki nyelvhatár, etnikai- vagy kulturális határ, mégsem vitatható, hogy vannak folyók, amelyek — elsősorban az anyagi műveltség elemeit tekintve — határvonalat jelentenek (pl. Sajó, Hernád stb.).

41 Mindez hangsúlyozza az átkelőhelyek, révek jelentőségét, gazdasági és kulturális akkumuláló szerepét, még akkor is, ha valódi helyzeti energiájuk csak gazdasági és cserefolyamatok szerencsés egybeesése révén alakulhat ki.

42 A gazdálkodás térszerkezetének másik összetevője már a társadalmi felépítményhez kapcsolódik: a táji feltételekre alapozva, koronként változó, módosuló formában épül fel a termelési és gazdasági kapcsolatok struktúrája. Ennek a rendszernek vannak stabil elemei is, pl. éppen a természetes határok formájában.

43 A természeti feltételek mellett a Felföld hagyományos műveltségét a Kárpát-medence centrális területeitől való távolság, a szomszédos etnikumokkal való kölcsönhatás mértéke és jellege, valamint a marginális helyzet különböző fokozatai is differenciálták.

44 Az állandóan jelenlevő természeti faktorok ellenére ez igen bonyolult és változó struktúra, aminek talán legfőbb törvényszerűsége a domb- és hegyvidéki népesség sokirányú alkalmazkodóképessége, kapcsolatainak sokirányúsága és változó jellege. (Utalok itt a Bükk hegység példájára, ahol a táj földrajzi tagolódását jól kitapinthatóan követte az életmód szerkezetének változása, s a geográfiai kistájak mentén kirajzolódik a tradicionális műveltség zonális struktúrája is.

45 Hasonló tagozódás figyelhető meg a Zempléni4iegység területén, ahol térben is jól elkülönülnek egymástól a bánya- és manufaktúra-ipar, az erdő-, szántó- és legelőgazdálkodás, a szőlőművelés körzetei.

46 A táj geográfiai „lépcsőit" szinte követik a műveltségi szintek.) 8. A fentiek összegzéseként hangsúlyoznunk kell a környezeti feltételek bizonyos elemeinek változó jellegét, ami nem utolsósorban éppen az emberi tevékenységek következménye. Jól példázza ezt a Felföld erdőségeinek sorsa: a tűlevelű erdők és az északi lomboserdők faállományát évszázadokon át pusztította az ember, s ez a faanyag — építőfa és sokféle fatárgy, faeszköz formájában — az Alfölddel folytatott termékcsere egyik alapja volt. Az erdővidék népe az irtások révén mind nagyobb területeket kolonizált: pl. az abaúji Hegy37 UJVÁRY Zoltán 1981. 60. 38 KÁDÁR László 1943. 74. 39 iKVAI Nándor 1977. 631. 40 BENCSIK János 1986. 143—152.; PÁLL István 1986. 155. 41 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 69—70. 42 CHOLNOKY Jenő é. n. 164. 43 CHOLNOKY Jenő é. n. 72—92., 112—131. 44 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 177—178. 45 BAK János 1932. 12—13.; VIGA Gyula 1986. 9—12. 46 FRISNYÁK Sándor 1985. 47. 60