Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Surányi Dezső: Az ugyeri eperfák. Egy elfelejtett gyümölcstermő faj termesztési hagyományai
VÁRY József 76 szerint a ceglédi eperpálinka igen híres terméknek számított, méltó versenytársa a kecskeméti fütyülős pálinkának. A dűlőbeli szeszfőzdék megregulázása az I. világháború után elkezdődött, s ezután csak néhány maradt meg az Ugyerban. A párlási kapacitás elég korlátozott lett 77 s így az egyre csökkenő epergyümölcs mennyiséget másféle cefrével, illetőleg a központi szeszfőzdében új módszerrel cserélték fel. 1967-ben 6700 q eperből 560 hl 50°-os pálinkát nyertek, vagyis cefre mázsáként 8,43 1 párlatot kaptak. Jóval kisebb eredményt értek el a kecskeméti szeszfőzdében, minden bizonnyal a gyengébb nyersanyag miatt. 78 1929/30-ban a ceglédi eperpálinka mennyisége kisebb volt, mint 1967-ben, mindössze 238 hl-t pároltak a városi szeszfőzdében. 79 Mintegy 400 kisüstöt szedtek össze Cegléden 1917/18-ban, 80 a központi szeszfőzde gondolata épp e hadigazdálkodási rendelet következtében fogalmazódott meg. 1929-ben a kész létesítmény, a 14,6 kh földterülettel együtt 50 ezer P-t ért. 81 A 2. táblázatban már néhány nevezetes eperfát is megneveztünk, bár JESZENSZKY 82 továbbiakról is tud Cegléd s Kecskemét környékén: Katona József eperfái és a Hartyányi^dűlő fasora a kúria közelében, ahol Kossuth Lajos is szívesen sétált. A fák zöme azonban csak emlékekben, s néhány sarjfában élnek tovább. HÍDVÉGI 83 a Szőkehalmi Gazdaképző történetéről írott kismonográfiájában említi az 1600 fás törzsgyümölcsöst, 84 s ennek az intézménynek a megszűntekor, 1852. január 7-én történt leltármérleg szerint 3399 db eperfa tartozott hozzá. 85 A selyemhernyó-tenyésztés tantárgy lett s a hallgatók megkapták a szükséges tantárgyi könyvecskét is. 86 Mindezt azért idéztük, mert ha nincsenek kifejezett bizonyítékok a kezünkben, akkor sem tudjuk elhinni, hogy a középfokú gazdaképző szelleme, különösen Kránitz Ferenc szellemében, ne gyakorolt volna hatást Ugyerra. Különösen gondolni lehet azokra az évekre, amikor a teljes termőkorban levő ugyeri szőlők egyre-másra megcsúfolták a gazdákat. A hanyatló korszak évtizedében (8. táblázat) szinte egyedül a XI. dűlőben készítenek eperpálinkát, pedig 1961-ben még 1000 hl körüli mennyiséget desztilláltak Cegléden. 87 KOSA Károly adatai szerint a visszaesés 1991-re elérte a 90—95%-os arányt. Sajnos, pillanatnyilag nem is remélhető a gyümölcsepertermesztés megújítása, pedig megélhetési okokból sem jelentéktelen lehetőségről van szó. 88 A környék „epres" hagyományai miatt is könnyű volt, 41 eperfa fajtát, változatot sikerült begyűjtenünk a 70-es évek végén a génbank kutatások keretében. 89 öt egyed házikertből és 36 egyed kijelölése szórványból került elő. A jeles eperfák települési térképét a 11. ábra mutatja be, 14 további fekete eperfa egyeddel bővült a törzsanyag, így 35 fa Morus nigra, 29 Morus alba és 1 pedig 76 Unghváiy József, 1975, szóbeli közlése. 77 Juhász Károly, 1977, szóbeli közlése. 78 JESZENSZKY 1972. 80. 79 KOLOFONT József 1931. 290. 80 KOLOFONT József 1931. 289. 81 KOLOFONT József 1931. 363. 82 JESZENSZKY 1972. 19. 83 HÍDVÉGI Lajos 1963. 84 HÍDVÉGI Lajos 1963. 5. 85 HÍDVÉGI Lajos 1963. 52. 86 HÍDVÉGI Lajos 1963. 21. és 30. 87 Erdős Árpád, 1991, szóbeli közlése. 88 Kosa Károly, 1991, szóbeli közlése. 89 SURÁNYI Dezső 1990. 58. 586
