Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Surányi Dezső: Az ugyeri eperfák. Egy elfelejtett gyümölcstermő faj termesztési hagyományai

Magyarország izoterma térképe az eperfajok hőigénye szempontjából (a vonalkázott részen található a legtöbb eperfa) (Jeszenszky, 1972) a — Cegléd, b — Törtei, с — Jászkarajenő. d — Vezseny. e — Tószeg, f — Abádszalók. g — Szeged. len két pálhalevelet képez, de a fekete (savanyú) eperfát a részaránytalan és pálhátlan levél jellemzi. A fonáki részek mind érrendszerében, mind az érzugök jellegében különbözők. További sajátsága a fehér eperfának, ami a selyemhernyó-takarmánynak való epresekben és növényeknél figyelhető meg, hogy a metszett fák levelei mélyen ikaréjósak — épp az erős metszés következtében. A reproduktív szervök alapján kevésbé szembetűnő különbségek mutatkoznak; a Morus alba gyümölcse szinte savmentes és émelyítően édes. Nyers fogyasztásra kevéssé alkalmas, a feltűnő barnás bibepont azonban sajátos a terméságazatok részterméskéin. A fekete vagy savanyú eperfa gyümölcse sötétpiros, kissé savanykás ízű. A kicsinyke aszmagtermések alapján igen nehéz a két fajt elkülöníteni, a régészeti leletmellékletekben szereplő aszmagok botanikai azonosítása ezért okozhat sok gondot (4. ábra). Az eperfák gyümölcsének béltartalma ugyancsak változik a faji hovatartozástól függően; a szárazanyagtartalom megközelítő azonossága ellenére, a cukortartalomban is különbözők; ugyanez vonatkozik — ellentétes értelemben a savtartalmukra is (1. táblázat). A fehér eper cukor/sav aránya 10,4, az étkezési fekete eperé csupán 1,7, de pl. az almáé átlagosan 21,2.

7 Bár LIPPAI 1667-ben

8 már mindkét fajt említi, de az 1400-as évektől kezdődően eltérő volt a két faj gazdasági (termesztési) jelentősége és súlya. A lombtömeg mind a selyem eper (fehér), mind a gyümölcstermő eperfák esetében fontos produkciósbiológiai adat, nyilvánvalóan közvetlen takarmányozási jelentősége a fehér eperfa esetében van. Az alapvető munkákból merítve megállapítható, hogy 4—5. éves eperoltvány már tekintélyes mennyiségű lombot ter7 JESZENSZKY 1972. 77. és GYURÖ Ferenc 43. 8 LIPPAI János 1667. 158—162. o. 569