Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Selmeczi Kovács Attila: A tök termesztése Magyarországon

meg a nagyméretűektől egészen az alma nagyságú, különböző színű apró dísztökig. De a nagy, kerek tökök is változatos formával rendelkeztek, amint írja „kiváltképpen az öreg görözdösök, és kerekdedek, kiket Matthiolus Indiai Tököknek nevez. Ezek-közzül némellyek éppen fejérek; némellyek vörössek, zöld avagy fejér barázdákkal; némellyek zöldek, vörös avagy fejér barázdákkal. Efféle öreg kerekded dinnyét szokták a' Magyarok főzni téyben, és más-képpennis, s-úgy enni: egyéb-ként a' kinek sok vagyon, a' sörtés marhát-is tartyák télbe véle."

21 Az idézet nem kíván kommentárt annak bizonyítására, hogy az újvilági tök számos formai változata és emberi táplálékul való hasznosítása ekkor már országos méretekben közönségesnek számított, igazolva annak korábbi előzményeit. Az új növénykultúra egyes fajtáinak ízletes termése, de főképpen az addig is jól ismert dinnyével, uborkával megegyező művelésmódja elősegítette gyors meghonosodását, különösen a szegényebb népréteg körében. A hazai és az európai példákból egyaránt kitűnik, hogy az újvilági tök elsődlegesen emberi táplálékul nyert teret, ami jóval megelőzte és felülmúlta a takarmányozást. Ebből következően elsősorban az emberi fogyasztásra alkalmas fajtái: a Cucurbita pepo és a Cucurbita maxima jutottak nagyobb szerephez a paraszti gazdálkodásban. Különösen az utóbbihoz tartozó nagyméretű sütőtök örvendett régi idő óta népszerűségnek. Amint PÉNTEK János Kalotaszeg vidékéről rögzíti, „a népi táplálkozásban a C. maximának volt hagyományosan nagyobb szerepe: a múlt század végén Jankó János is említi, hogy főve is fogyasztják. Magyarvalkón most is főzik: előbb megtakarítják, aztán megvágják apróra, megfőzik, leszűrik, borsozzák, sózzák. Ügy fogyasztják, mint a krumplipürét. Leginkább mégis, mint a neve mutatja, megsütve fogyasztják késő őszszel, miután a dér megcsípte."

22 Ezzel szemben a manapság közhasznú főzőtök vagy spárgatök (Cucurbita pepo convar. oblonga) csak a múlt század második felében kezdett teret hódítani nálunk, elsősorban a városi lakosság konyháján, a parasztság körében a legfiatalabb főzeléknövénynek számít.

23 A népi kultúrában azonban korábban is használtak kimondottan főzésre szolgáló tökfajtát, amiről a múlt század közepén azt olvashatjuk, hogy ,,A' disznó tök besavanyítva igen jó hűtő és epe romlást helyrehozó eledel".

24 Ez időből egy másik gazdasági írás szerint „a főzni valók közöl eddig tagadhatatlanul legjobb a szaporán termő és késő őszig gyümölcsöző közönséges vagy disznótök, melynek kopasz magvú válfaja még olajütés tekintetéből is előnnyel bír".

25 Az emberi fogyasztásra termesztett tököt, amit a korabeli botanikai irodalom Cucurbita pepo néven tartott számon, a 18. század eleje óta az uritök, fejér tök, selyemtök felértékelő terminológiával, illetve a dinka, Unka becéző megnevezéssel különböztettek meg a takarmánytök-féléktől.

26 Az utóbbi névalak az értékesebbnek tekintett dinnye megnevezésből származik, ami a tiszántúli nép21 LIPPAY János 1664. 192. 22 PÉNTEK János 1984. 35. 23 Ezt a fajtát angol-, Marrow- ill. spárgatök (Cucurbita succada) néven propagálták. Vo. Falusi Gazda 1868. 3., PÉNTEK János 1984. 35. — A Tápió mentén a spárgatököt csak újabban és csak a kiskertekben termesztik étkezési célra. IKVAI Nándor 1985. 216. 24 BARRA István 1841. 142. 25 Falusi Gazda 1861. 91. 28 GÁTI István 1795. 84—85.; DIÓSZEGI Sámuel—FAZEKAS Mihály 1807. 524.; ROCHEL, Anton 1821. 96., Esméretek Tára 1829. II. 183.; Gazdasági Lapok 1855. 238. 519