Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Páll István: Gabonástermek az Észak-Tiszántúlon a XVIII–XIX. században
foltatván.. ."j 36 Üjfehértón egy 1780 tavaszán felbontott veremből kiszedték a gabonát, de „a suff lent maradott". 37 A vermekben általában csak egyfajta gabonát tároltak: összeírásokkor külön-külön említették a bennük tárolt „életet" (búzát, abajdócz búzát, rozsot —„gabonát"—, zabot, árpát, kétszeres életet, kölest), de vannak adataink a különböző fajtájú gabonaneműek egyazon veremben tárolására is: a már említett szentmihályi adaton kívül Üjfehértón 1780-ban „pünkösd hetiben... fel vetette a Nagy János élettyét egy verembül, mellybe volt fejül 4. köböl Árpa, alól pedig 12 köböl gabona (=rozs)". 38 A vermekbe általában tisztítás után töltöttek gabonát (Kércsen 1798-ban a Zemplén megyei nyomtatók „két asztagot el is nyomtattak 's fel szórván a' verembe is el takarították"), 39 bár előfordult ennek ellenkezője is. Kállósemjénben a tolvajok 1785-ben eképpen vallottak: „az gabona oly forma volt mint a Verembe szokott lenni, mert gazos, Lóganajos, és meg sem volt szelelve". 40 A verem alján lévő gabona (különösen ott, ahol a vermet zsúpolni kellett) rendszerint összekeveredett a szalmával, polyvával, földszagú lett, így azt az állatokkal etették meg. Szentmihályon 1781-ben egy lopáskor megállapították, hogy ,,a' veremben igen kevés maradt, úgy hogy a' Lábávalis érte a fenekét, és a' pojvával már öszve őgyeledett a' Búza". 41 Az uradalmakban a „veremalját" külön is számbavették (Tiszaeszlár, Nádudvar). 42 A verembe csak száraz gabonát lehetett tölteni, hogy az meg ne dohosodjon. Ennek hiányában ki kellett szárítani, mint azt egy 1798-as keresi adat bizonyítja: „az élet szüret után nyomtatódván a' sok essőzés miatt olly lágy volt, hogy az meglen padon nem száríttatott, a' verembe tölteni nem lehetett." 43 Az is előfordult, hogy az elkészített és teletöltött verembe betört a víz s a gabona megromlott („Keresztúton a víz miat a veremben elveszett 3 köböl két véka őszi élet" — olvashatjuk egy 1756-os számadásban). 44 Ugyancsak megesett, hogy a beomlott verem eltemette a benne lévő gabonát (szintén Keresztúton 1756-ban egy „másik veremre rá szakadván a föld elveszett egy köbölnyi"). 45 Nem volt tehát véletlen a földesúr alábbi levele, hiszen a vermeket óvni kellett mind a víztől, mind pedig az állatok kártételétől: „a Vermek meg járattassanak, a Disznó turásoktul meg őriztessenek és ha fel áznának a Tiszt gondviseletlenségének fognak tulajdoníttatni, 's meg fizeti az árát" 46 — olvashatjuk 1782^ben ugyanitt. A vermeket a megtöltés után rendszerint földdel takarták le. Erre egy szováti 1773-as adat is bizonyíték, ahol „egy Agyva Istvánné nevű Asszony, a' ki az említett Búza verem szájáról való földnek kaparására fel ébredett", amikor a gabonát el akarták lopni. 47 Ha a vermet felbontották és még nem fogyott ki belőle a gabona, szalmával takarták be a verem száját, mint arról egy 1786-os újfehértói tolvajlás során értesülünk: „a gazdám verme fel vagyon bontva, csak 36 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. № 14/75. 37 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. № 9/43. 38 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. № 9/43. 39 SzMLt. IV. A. 9. 89. d. № 105/73. 40 SzMLt. IV. A. 9. 74. d. № 96. 41 SzMLt. IV. A. 9. 68. d. № 34. 42 SzMLt. IV. A. 9. F. XXV. № 3 és IV. A. 9. F. XXII. № 9. 43 SzMLt. IV. A. 9. 89. d. № 105/73. 44 SzMLt. IV. A. 9. F. XXV. № 3. 45 SzMLt. IV. A. 9. F. XXV. № 3. 46 SzMLt. IV. A. 9. F. VII. № 8. 47 SzMLt. IV. A. 9. F. 7. № 17. 510
