Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Páll István: Gabonástermek az Észak-Tiszántúlon a XVIII–XIX. században

PÁLL ISTVÁN GABONÁSVERMEK AZ ÉSZAK-TTSZÁNTÜLON A XVII—XIX. SZÁZADBAN A magyarországi földalatti gabonatárolás problémaköre — elsősorban a gabonásvermeket értve ide — IKVÁI Nándor és FÜZES Endre jóvoltából igen jól feldolgozott.

1 E két kutató főként a néprajzi forrásanyag feldolgozásával rajzolta meg a magyar nyelvterület gabonatárolásának térképét és szokásait, a rendelkezésükre álló régészeti és történeti adatok gyér volta miatt azonban a távolabbi múltról csak vázlatos áttekintést nyújthattak. Dolgozatunk — tisztelegve a kutatás úttörője, IKVAI Nándor emléke előtt — levéltári munkánk során előkerült történeti-néprajzi adatok segítségével próbálja meg számbavenni és rendszerezni az Észak-Tiszántúl, voltaképpen az egykori Szabolcs megye 17—19. századból felbukkant veremadatait. A kutatás természetesen nem befejezett s nem teljes körű: hiányzanak a feldolgozásból a nem gabonatárolásra használt egyéb vermek s újabb adatok felszínre kerülésével még újabb pontok is rajzolhatok a vermek elterjedését közlő térképekre. A VERMELÉS ELTERJEDÉSE, A VERMEK HELYE ÉS FORMÁJA IKVAI és FÜZES térképein

2 a Tiszántúl északi részének 19—20. századi vermelési gyakorlatára vonatkozó adatok sorakoznak. Történeti forrásainkból a 17—18. század idejéről jóval nagyobb számú, mind uradalmi, mind pedig jobbágyi-paraszti használatú vermek meglétéről értesülünk. A 17. század 70-es éveiben készült Szabolcs megyei kárfelmérések községek szerint vették számba a hadakozások során elpusztult javakat. Több településen említették, hogy a hadak „vermes és asztagbeli gabonát" prédáltak el, „a veremből felvévén az búzáját, zabját" a károsultaknak, azokat szekerekre rakták és pénzen eladták.

3 Mivel ezek az adatok csupán a hadak vonulásának útjába eső települések vermeire vonatkoznak, nem lehet teljes a kép a terület egyéb helységeinek vermelési gyakorlatáról. A 18. századi források területileg jóval nagyobb részre terjesztik ki a vizsgálódást s azokban az egész akkori megyére találunk információkat. Térképünkön bejelöltük mind a 17., mind a 18. századi adatokat, így egy jóval sűrűbb, az egész terület vermelési gyakorlatát jobban tükröző képet kaptunk, mint az a korábban említett szerzők térképein tanulmányozható. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy mintegy két évszázaddal korábbi állapotot fognak át adataink, így a térképek egymást kiegészítve a 17. századtól a 20. századig terjedő időszak vermelési gyakorlatát tükrözik. A vermek településen belüli (illetve azon kívüli) helyére vonatkozó bőséges 1 IKVAI N. 1966. és FÜZES E. 1984. 2 IKVAI N. 1966. 373. és FÜZES E. 1984. 102. 3 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban: SzMLt) IV. A. 1. F. 91. № 30. Itt köszönöm meg KOROKNAY Gyula segítségét, hogy volt szíves rendelkezésemre bocsátani a fenti adatokat. 505