Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Szilágyi Miklós: Az aratógépek az alföldi paraszt gazdaságokban
nik, bár a gazdászati szakirodalom rentabilitás számításaihoz 49 viszonyítva nem túlságosan elfogult. Azt a közhangulatot mindenesetre jól kifejezi ez az egyértelmű előnyöket hangsúlyozó számítás, mely ekkortájt a Nagykunságban az aratás gépesítését övezte. Az 1910-es években egyébként újabb meg újabb típusok is feltűntek a hirdetésekben. 1912-ben a „New Century" amerikai kévekötő aratógép kezelésének bemutatására hirdetett két napos tanfolyamot Straub Gyula. 50 1913 J ban Grünwald Lipót helybeli terménykereskedő bemutatója az „Üj Ideal" márkanevű Deering kévekötő aratógépet népszerűsítette, s a következő években is — mint bizományos — ezt a típust reklámozta Grünwald. 51 A karcagi Halász Ignác változatlanul a Johnston gyártmányokat ajánlgatta. 52 Ügyes reklámfogása volt pl. Mándoky Imre karcagi birtokos referencia-levelének közzététele. Mándoky így dicsérte a Johnston kévekötő aratógépet: „annak működésével várakozásomon felül meg vagyok elégedve. Megpróbáltam sűrű és ritka, fennálló és dőlt gazban, sima és göröngyös talajon és mindenütt a legkifogástalanabb munkát végezte. Saját földemen dolgoztattam más gyártmányú 5 lábas aratógéppel is, mikor arról győződtem meg, hogy a Johnston 6 lábas gép kevesebb vonóerőt igényei, amit annak tulajdonítok, mert az előttem ismert aratógépek között ez a legegyszerűbb szerkezetű. " 53 A háború második évében, amikor az amerikai behozatal csatornái elapadtak, már csak a készletét tudta ajánlani Halász. Ezzel egyidejűleg viszont azt is tudatta azokkal, „akik a múlt években aratógépeket vették tőle, s azokhoz amerikai monila madzag szükségletük van, azt jelentsék be sürgősen." 54 Egy ilyen felhívás a Johnston-gépek nagy mennyiségű eladását sejteti: a kereskedő már nem tudja számontartani vevőit, személyes kapcsolatok révén nem mérheti fel az igényt. Annak is van egyébként nyoma, hogy a zsinegbeszerzés nehézsége pótanyag keresésére sarkallt a háborús években: Grünwald terménykereskedő „príma erőpapírból" készült kévekötő papírzsineget ajánlott. 55 A háború előtt megvásárolt gépek elhasználódását, újabbak beszerzésének ellehetet49 SPORZON Pál elsősorban a fűkaszáló gépet ajánlotta a kisgazdaságoknak, hangsúlyozva, hogy legalább ötszörte olcsóbb a kézikaszálásnál. Az aratógépeket tkp. nem tartotta jól kihasználhatónak a kisbirtokon, s kezelésének bonyolultsága miatt is óvatosságra intett, inkább a fűkaszáló megfelelő átalakítását javasolta (SPORZON Pál, 1910, I. 87—102, II. 7—13.) — HEVESI Gyula (é. n. 26—29.) szerint nem is annyira a költség-megtakarítás, mint a munkaerővel és az idővel való takarékosság az aratógép legnagyobb előnye. — A legrészletesebb számításokat SASS Gábortól ismerem. Szerinte ha a búza ára 14 P/q, s egy kat. hold 10 q-t terem, a kézi aratás költsége 14 P/kat. hold. Fűkaszálót használva ez a költség 7,93 P, marokrakó aratógépet használva 6,33 P, kévekötő aratógépet használva 11,99 P. Ezek az értékek természetesen csak teljes kihasználás esetén érvényesek (vö. : SASS Gábor, 1931. 27. skk.). SASS azonban óva intett a meggondolatlan, az indokolatlan gépvásárlástól, megfogalmazván, hogy az is haszon, ha a nehéz munkától megszabadul a gazda, „de pénzbeli eredményeket csak akkor érhetünk el, ha a gép segítségével megtakarított időnket más munkával tudjuk hasznosítani" (SASS Gábor, 1936. 6.). — Mindennek alapján úgy tűnik, hogy a gépi aratás olcsóbb voltának egyoldalú hangoztatása elsősorban is ügyes reklámfogás volt. 50 KéV, XX. (1912. február 25.) 8. sz. 3. 51 KéV, XXI. (1913. márc. 2.) 10. sz. 8. — KL, V. (1915. máj. 13.) 19. sz. 4; KéV, XXIII. (1915. máj. 30.) 22. sz. 6. 52 KL, II. (1912. márc. 14.) 11. sz. 8; KéV, XXIV. (1916. jún. 11.) 24. sz. 6. 53 KL, II. (1912. júl. 11.) 28. sz. 5. 54 KL, V. (1915. márc. 25.) 12. sz. 5. 55 KéV, XXV. (1917. jan. 21.) 3. sz. 5. 486
