Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Novák László: Adatok a Sóvidék határhasználatához és hagyományos paraszti gazdákodásához (sarlós aratás) Parajdról

VIII. ISTVÁN BÉRCE a) István bérce (erdő) b) Elemér lapossá (rét, legelő, erdő) c) Deszkás váralja (rét, erdő) d) Kápolna mező (rét, legelő) IX. KÁPOLNA ÉS VÁR ESZKA a) Kápolna eszka (rét) b) Váralja és eszka (rét) X. LÁZ a) Borza vápa (szántó, rét, legelő) b) Csorna hegyessé (legelő) c) Nagy Láz (szántó) d) Kis Láz (szántó) e) Falu vágássá (szántó) f) Márton pataka oldala (szántó, legelő) g) Szénégető teteje (szántó, legelő) h) Felső Malom hegy (szántó, legelő) i) Nyir (szántó, rét, legelő) k) Mánás pataka (legelő) 1) Déllő (szántó, rét) m) Láz (szántó, rét) n) Csömötör pataka vagy Földvár pataka (szántó, legelő) o) Lapostó (szántó, legelő) XI. JUHÖD ÉSZKA (erdő) XII. SEMERŐS a) Bonis kosara (legelő) b) Gyertyános (legelő) c) Semerős oldala (szántó, legelő) (Gyertyános, Alsó Nyír, Hideg Kút) d) Márton pataka (szántó) e) Mester mezeje (szántó) f) Gyepű pataka (szántó, legelő) g) Márton János sarka (szántó, legelő) h) Nagy Nyáros patak (szántó, rét) i) Alsó Malom hegy (szántó) k) Kis Nyíres pataka (szántó, legelő) A határhasználat rendjét alapvetően a földművelés határozta meg. A határ meghatározott részein kisebb-nagyobb tagokban lévő szántóföldek, irtások „hármas határt" alkottak, azaz vetésforgásnak megfelelően három részre, nyomásra oszlottak. Az első mezőben tavaszi, a másodikba őszi vetés került, s a harmadik pedig ugar maradt, s legelőnek használták. Az egyes mezőkben, nyomásokban a gazdák nyíl szerint használták a földet, azaz ki-»ki nyílhúzással vehette birtokba, művelésre a szántóföldet. Az egyik mező a Semerős határrészt foglalta magába (ZöZd domb, Márton pataka, Mester mezeje, Malom hegy, Gyepű pataka, Kis és Nagy Nyáros patak stb.), a másik mezőbe tartozott a Láz alja, Láz dűlők, s a harmadik mezőbe pedig község melletti Sásverés, Sóhattya, Küllő mező stb. (5. kép). A terepviszonynak megfelelően, a tagolt domborzatú határon, a patakvölgyekben, erdei tisztásokon, kaszálták a szénát (Pirító nyaka, Fosos bika, Nagy völgy, Pál Jánosé, Várkapu, Eszek, Kerbe-hágó, Kicsi mező, Középső mező, Káli patak, Bucsin tető, Bódijé, Széles vápa, Győr Kovácsé, Tízesé stb.), s legeltették a juhokat, s a szarvasmarhát (Csoma hegyessé, Bojza 472