Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Gazdasági eszközök az abonyi Falumúzeumban

darab egy vízszintesen forgó, hengerrel ellátott kukoricamorzsoló (6. kép). Nem tudjuk kik készítették, valószínű, hogy helybeliek lehetettek (bognár és kovács). Feltehető, hogy a szerkezet tervezésekor hatással lehetett a szalmahúzó henger ismerete. A szerkezet talpba erősített állványzaton nyert rögzítést. Közepén egy vízszintes tengely körül forgó henger van. A fából készült henger palástján spirális vonal mentén kisméretű hegyes végű vastuskó sorok futnak körbe. A hengeren kívül — a felső rész kivételével — jól megmunkált lécborítás van. Hátul tömör, elől hézagosan rakott rács alkotja a külső borítást. A rácson belül rugóval ellátott, kisméretű fatáblák vannak, amelyek a berakott csöveket felszorítják a henger szöges palástjára. A henger forgatása a tengelyre erősített kerék fogantyújával történik. Morzsolószék. Kukoricamorzsoló. Az ezermesterek többsége az ismeretlenség homályában maradtak. Név szerint ismerjük viszont Kővágó Lászlót, aki paraszt kovácsként működött a tanyavilágban. Végezetül róla emlékezünk meg. Kővágó László 1903-ban született. Huszonkét kat. holdon gazdálkodott. „A szülők emlékezete szerint: már gyermekkorában fúrt-faragott, hacsak tehette."

5 Katonakorában a trénereknél szolgált, ott tanulta meg a ló patkolását és mivel sokat tartózkodott a kovácsműhelyben — a kovácsmunka többi fogásait is igyekezett elsajátítani. Harmincegy éves korában nősült meg. Utána „mikor egy kicsit erőre kapott" felújította a tanyáját. Kicserélte a lakóház falát, ablakait, ajtóit. Beépítette az elejét. A konyha elé üveges verandát épített. Az istállót korszerűsítette. Hidlást ásott a lovak alá, s annak levét kivezette a tanyaudvaron kívülre, a szántóföldre — amit a térszint különbsége lehetővé tett. Az istálló végéhez műhelyt épített. A műhelybe kohót, satupadot és faragószé5 Kővágó Lászlóné (sz. é. 1910) közlése. 6 Uô. 463