Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

hoz sírkutat ásott, megint máskor répát földelt el, vagy a kolompérnak vermet csinált, de most kiderült, hogy az még nem az igazi ásás".

136 Az ásó a földmunkákban, különösen a vizek elvezetésében, malomárok és tavak készítésében, korábban földvárak emelésében, a kővárak árokrendszerének kialakításában rendkívül nagy szerepet játszott, Az árkot jelentő ásvány szóval 1055-ben a Tihanyi Apátság alapítólevelében már találkozunk.

137 1575: El oszoluan Erdeiben, nagy ásással hét nagy föld várakat csinálának

138

; 1604: ... molnára Jaro arokot asata hatalmasul és az vizet azon vitue el ... (Udvarhelysék); 1622: ... arkotis asata raita hogj megh szaradgjon (Tusnád Csíkszék).

139 Valószínű korábban is lehettek, de én elsősorban a 17. századtól kezdve ismerek olyan specialistákat, akik földmunkával foglalkoztak és legfontosabb szerszámuknak az ásót tekinthetjük. Ilyenek voltak a mecenzéfiek (Abaúj m.), akik „... az Országnak különbféle részeiben keresik élelmeket árkok' ásásával".

140 FÉNYES Elek is említi ezeket a vándormunkásokat: „A földmunkások, mint 'Ungagehá'-k (magyar földre járók) bejárták az egész országot messze be Erdélybe. Szanaszét az országban hol csatornát, árkokat, vermeket ástak, hol folyókat szabályoztak, parkokban tavakat létesítettek, mocsarakat csapoltak, a Hegyalja magaslatait teraszozták".

141 A mecenzéfiek, akik egyben hutások is voltak, a maguk számára a legjobb ásót készítették. A múlt század közepétől kezdve, de különösen annak utolsó negyedében a nagy lecsapolások, út- és vasútépítés korszakában alakult ki az ipari és a mezőgazdasági munkásság között a kubikosság. „Legnagyobb számban ott szakosodtak erre a munkára, ahol a parasztság osztálytagozódása a legélesebb volt, és ahol a legádázabb küzdelem folyt a vizekkel: a Viharsarokban."

142 „Az ásó a kubikos legfőbb s egyben legjellemzőbb munkaeszköze, sokat fejlődött a kezükön; az ásórugó tökéletesítése pl. lehetővé tette az ásóvas fokozatos kisebbedését s alakjának változását is. A kezdeti évtizedekben nagyobb méretű, kovácsolt vasból készült ásóját később a karos munkához való kisebb méretű, préselt típus váltotta fel."

143 A kubikosok munkájúikat ásózásnak nevezik, mely jelentős mértékben különbözik attól, amit a kertben végeznek, hiszen itt nem megforgatni kell a talajt, hanem azt kiemelni, talicskára, kordéra rakni, tehát általában eltávolítani. Ehhez rendkívül nagy gyakorlatra és ügyességre van szükség, mert a munkának mindig egyenletesnek kell lennie, vagyis és egyforma mélységre hatolnia. Nagyon nehéz munka ez, mert a kemény összeálló földből sokszor 5—6 kg súlyú darabokat kell kiemelni.

144 Az ásó a katonaságnál is jelentős szerepet játszott. 1833-tól kezdve ismerjük az árkász elnevezést a francia sapeur megmagyarosítására. A táborok, várak megerősítésére, utak építése volt a feladatuk és a huták különleges ásókat 136 VERES Péter: Kubikosok. Béke és Szabadság II (1951). 14. sz. KATONA I. 1963. 6. nyomán. 137 TESz. 138 NySz. 1:126. 139 SZTA. 1:451—453; itt számos további példa. 140 VÁLYI András, 1799. 2:589. 141 FÉNYES Elek, 1837. 3:33. 1. még BALASSA I. 1991. 83—87. 142 KATONA Imre, MNL. 3:35; a Szerző a kérdés legalaposabb ismerője, szerteágazó munkásságából többek között használtam: KATONA Imre, 1957; KATONA Imre, 1983; KATONA Imre, 1964. stb. 143 KATONA Imre, 1964. 506. 144 KATONA Imre, 1963. 17—18. Kitűnő, részletes leírást talál itt az érdeklődő. 448