Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

dányok, melyek talán nyugatról kerültek hozzánk.

76 Ezek abban különböztek a római formáktól, hogy köpűjöket teljesen zártra kovácsolták és válluk többnyire egyenes. Ezek formában nagyon közel állanak azokhoz a példányokhoz, melyeket a 19—20. században használtak. A legkorábbiaknak azokat a vas ásófejeket tekinthetjük, melyek jeles várak ásatásai során a 16—17. századból kerültek felszínre (Esztergom, Eger, Fülek stb.). Ez utóbbi ásatásból ép és sérült példányokat is tártak fel,

77 éppen úgy mint Mohi (Borsod m.) elpusztult falu ásatásából.

78 Ma még korántsem rendelkezünk annyi 16—18. századi példánnyal, hogy megkísérelhetnénk azok formai csoportosítását. Annyit mégis meg lehet állapítani, hogy az ásók egy része ún. füles ásó, mely a vele dolgozók lábbelijét vagy csupán talpát kímélte (18. kép). A 18. század végén NAGYVÁTHY János megállapítja, hogy az ásó vasának legalább 8 coll szélesnek és 9 coll hosszúnak kell lennie (kb. 21 X 23 cm), ha pedig a föld nagyon agyagos, akkor a hosszúságát kell megnövelni.

79 Három évtizeddel később ugyanő ehhez még a következőket teszi hozzá: „Az Asó sem egészen lapos, sem hegyes, hanem kerekes, és a' közepén mintegy méllyes, hogy a' földet felvegye, 's eltörje: A' Stájerek ezt jól tsinálják: és árulják minálunk".

80 Szerencsére a stájer huták a 19. század elejétől kezdve adtak ki rajzos és az ábrákat földrajzilag helyhez kötő katalógusokat. Ezekből kiderül, hogy milyen jól ismerték a táji formákat és az igényeket. Ezt az ismeretet csak úgy szerezhették meg, hogy a helyszínen, mintegy néprajzi módszerekkel, gyűjtéseket végeztek. Ezek közül a legismertebb WATHNER, Joseph katalógusa, aki Magyarországra is szállított ásókat. Ezek közül rajzban is bemutat néhányat (19. kép). a) Bánáti ásó, viszonylag rövid, egymásra hajtott köpűvel, mindkét vállán hátrahajló fül, ormója csaknem végig húzódó pengéjén; viszonylag hegyes. Százanként csomagolva juttatták el a viszonteladóknak. b) Különleges bánáti ásó, hosszú köpűvel, előre hajló füllel, csaknem végig egyforma szélességű, hegye lekerekített. Százanként csomagolták. c) Debreceni ásó, feltűnően hosszú köpűvel, melyen egy lyuk a nyél megerősítésére szolgál, mindkét vállán fül hajlik hátra, ormója csaknem végig fut, lekerekített aljú. Százanként csomagolták. d) Győri ásó ormóval, csapott vállú, közepes köpűvel, gyorsan keskenyedő hegyes forma. 48—80-as, ritkábban 100-as kötegben árulták. e) Győri ásó ormó nélkül, rövid köpűvel, csapott vállú, fül nélkül, az előbbinél kevésbé hegyes forma. Százas kötegekben. f) Mecenzéfi- vagy cigány ásó köpűje hosszú, füles, válla kissé lejt; keskeny forma, mely félkör alakban végződik, százanként csomagolták. g) Somogyi ásó, hosszú köpűvel, vízszintes vállát fül alakúra hajlították, ormója nincs és pengéje a végén hirtelen kerekedik le. Százanként csomagolták. h) Zempléni ásó, rövid köpűvel, ormóval, füles válla lefele lejt, feltűnően hegyes forma. Százanként kötegelték. i) Erdélyi ásó, rövid köpűje az ormóba folytatódik, válla csapott és fül nélküli. Hegyes forma. Százanként csomagolva. j) Tót ásó, rövid köpűjű, ormó nélküli széles forma, mely mérsékelten hegyes. Százanként csomagolva. 76 MÜLLER Róbert, 1982. 448. 77 KALMÁR János, 1959. 15. és XXIV. tábla. 78 ÉRI István—BÁLINT Alajos, 1959. 55. és XXXII. tábla. 79 NAGYVÁTI János, 1791. 117. 80 NAGYVÁTHY János, 1821. 18. 438