Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

emelkednek. Az ásó melléknévi igenév mellett mindenképpen kellett lenni egy főnévnek, de a tapadásos jelentés változás olyan korán ment végbe, hogy ennek nagyon kevés nyomát találjuk. Ez az oka annak, hogy míg a kapa és lapát külön címszóként szerepel etimológiai szótárainkban (EtSz, BÁRCZI, TESz), addig az ásó csak az ás címszó alatt kapott helyet. Az ás 'graben' etimológiája még nem véglegesen tisztázott. A TESz bizonytalan eredetűnek tartja. „Talán ugyanolyan kapcsolatban van a vitatott eredetű áj igével, mint amilyen viszony az esik^ejt, feslik-^fejt és esetleg még a vásik-^váj között áll fenn." A korábbi megállapítások, igaz feltételesen, az áj 'váj,ás' igéhez kötik, amely esetleg finnugor eredetre utalhat.

21 Az áj 'graben' jelentése a dél-dunántúli és az ahhoz kapcsolódó nyelvjárásokban elég széles körben megtalálható olyan összefüggésekben is, amit máshol az ásással hoznak kapcsolatba: Emöntek máma krumplit ájnyi, sőt Sümegen ájuó 'ásó' szóval is találkozunk (MTsz, UMTsz). Mindezek alapján fel lehet tételezni, hogy az ás és az áj 'graben' szó valamilyen formában kapcsolódik egymáshoz és esetleg ennek, ma csak feltételezett, uráli kapcsolatait is tisztázni lehet.

22 Az ás, ásó nagy régiségére és a kapa, kapál, illetve lapát, lapátol főnév, igepárossal szembeni elsőségére más bizonyítékaink is vannak. A műveletet akkor is ás igével jelzik, ha azt kapával vagy lapáttal végzik. 1743: „... magok határokon kapával ássák a hegyeket hová kevés Búzát és Kukurizát vethetnek" (Hunyad m.); 1829: „... egy ember kapával áskált" (Csókfalva Maros-Torda m.). A források beszélnek 1687: Asot Murokról, 1688: Ásót Petreselyemröi, 1847: Ásatlan pityókáról, pedig ezt általában kapával szedik ki a földből.

23 KASSAI Szókönyvében, mely elsősorban Bodrogközre és a Hegyaljára vonatkozik, 1834ből ezt találjuk: „... Tüskéket, Tuskókat, Tőkéket a' földből kiásogatják, ájják, vájják ájó, vagy ásó kapákkal, ortó kapákkal...". 1797-ben Szentgálon (Veszprém m.) Csőszi János panaszt tesz testvére ellen, hogy az a megyekövet „ki akarta kapával ásni".

2i A kapálásra az ás ige alkalmazása jó példa a burgonyának a földből való kiszedése, melynek szókincsét a Magyar Nyelvatlasz 311. lapja mutatja be. A feltett kérdés: „Tavasszal elültetjük a krumplit, ősszel ha megérett...". Erre Dunántúl déli részében a felelet kiájjuk, kivájjuk, az északi nyelvjárásokban és Erdélyben: kiássuk és változatai. Ezek a magyar nyelvterületen a használt igék több mint felét adják, tehát csaknem általánosnak mondhatók. Meg kell jegyezni, hogy a kapál egyetlen egy esetben sem fordul elő, pedig a munkát csaknem kizárólag kapával végzik.

25 Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ás igénk mindenképpen régebbi, mint a kapával vagy lapáttal végzett munka, ezért azt az ásó jelzőt ott is használták, ahol kapával dolgoztak. íme néhány történeti példa. 1628: Ám bátor aranyas légyen a sütő lapát is, ezüstös légyen az ásó kapa;

2Q 1676: Aso kapa (Háromszék); 1758: egj áso lapát vas nélkül (Háromszék);

27 1791: Két Áso-Lapát (Déva).

28 Századunk nyelvjárásaiban is találkozunk ilyen összetétellel. Ä csángóknál jegyezték fel aso-kapa; 21 EtSz., BÁRCZI. 22 Részletesen LAKÓ György, 1972. 1:75—77. 23 SZTA. 1:452—453. 24 TAKÁCS Lajos, 1980. 231. 25 TAKÁCS Lajos, 1974. 129; TAKÁCS Lajos, 1980. 230—231; KOSA László, 1980. 172. 26 NySz. 2:105. 27 BOGÁTS D., 1943. 9. 28 SZTA. 1:453. 425