Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

BALASSA IVÁN AZ ÁSÓ ÉS A VELE VÉGZETT MUNKA MAGYARORSZÁGON Az ásó történetének, használatának feltárását a régészet, agrártörténet és néprajz sokáig méltatlanul elhanyagolta. Ezzel magyarázható, hogy az ekéskultúra előtti korszakot napjainkig is sokszor kapáskultúrának nevezik különösen a történeti jellegű munkák, összefoglalások. Ez az elnevezés a néprajzban HAHN, E. nevéhez fűződik, aki elsősorban az afrikai földművelés tanulmányozása alapján alakította ki ezt az elnevezést,

1 és olyan területeken is alkalmazta, ahol a kapa a földművelésben nem játszott jelentős szerepet. Több mint egy fél évszázadon keresztül nem igen merült fel e beosztás megkérdőjelezése és magam is ezt használtam a legutóbbi időkig.

2 Az 1950-es évektől kezdve az európai néprajzi irodalomban egyre többször merült fel a kapáskultúra elnevezésének tarthatatlansága. így többek között KOTHE, H. az ekéskultúrát megelőző korszak legfontosabb eszközének az ásóbotot, illetve az ásót tartotta.

3 WERTH, E. szerint is a trópusokon az ásóbotnak nagyobb a jelentősége, mint a kapának.

4 Az európai kutatások, melyeket elsősorban Skandináviában végeztek, egyértelműen az ásó jelentőségét állapították meg a kapával szemben.

5 BERG, G. a 12. század elejéről Gotlandból (Svédország) közöl egy kőből faragott keresztelő medence domborművét, melyben Ádám aszimmetrikus papucsos ásóval dolgozik, míg Éva kő- vagy rögtörő kalapácsot tart a kezében.

6 Az utóbbi évtizedekben megjelent munkák közül különösen fontosak SCHMIDT, L. tanulmányai, még akkor is, ha megállapításaival nem mindenben érthetek egyet.

7 így az a feltevése, hogy a vaspapucsos faásók a Kárpát-medencét csak a késői középkorban érték el, nem fogadható el, de nagy érdeme, hogy jelentős és eddig közre nem adott anyagot tett közzé. Egyik későbbi dolgozatában, kezdeti merev felfogását enyhíti és elismeri, hogy ennék az ásóformának a korai történetét még további kutatásoknak kell tisztáznia.

8 Mivel megállapításai nyugati szláv kérdéseket is érintett KRAMARIK, J. válaszolt rá és bizonyította, hogy a szlávok már az ezredforduló idején ismerték ezt a szerszámot

9 Az ásó iránt olyan mértékben megnövekedett az érdeklődés, hogy 1968. március 19—22. között Belfastban The Spade in Northern and Atlantic Europe címen konferenciát rendeztek, melyen az ásó kérdésének legjobb észak- és nyugat-európai szakemberei vettek részt. Ennek gazdag anyaga egy külön könyv1 HAHN, E. 1891. 481; HAHN, E. 1892. 8—12; HAHN, E. 1913. 2:347. 2 BALASSA Iván, 1973. 34—35. 3 KOTHE, H. 1953, 52—76; KOTHE, H. 1954. 175—208. 4 WERTH, E. 1954. 128. 5 ERIXON, S. 1956. 43—80; JIRLOW, R. 1956. 34—43; JIRLOW, R. 1961. 180—204. 6 BERG, G. 1972. 51—52. 7 SCHMIDT, L. 1953. 77—141; SCHMIDT, L. 1954. 92—94; SCHMIDT, L. 1957. 388 —406; SCHMIDT, L. 1959. 131—137. 8 SCHMIDT, L. 1957. 388. 9 KRAMARIK, J. 1959. 244—261 ; KRAMARIK, J. 1960. 208—209. 423