Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
S. Lackovits Emőke: Gazdasági naplótöredék a háromszéki Esztelneken
1833 ba Április 5. 6. és 7. olyan nagy hó esett hogy ha fagyva esett volna lett volna egy fél sing így is öt vent kellett hánni az udvarra. 1898 ba deczember is olyan meleg volt hogy csak öste regei kelet tüz a szobába, volt egy kevés ho de elment esztendő napjára a papas udvart ki lehetett seperni. 1899 újév napjára a falusi fiatalság az uczán jáczzatott ajan meleg volt. Emlékül 1900 márczius 15 ikén délután havazni kezdet, regeiig 1 méter és 32 czenti méteres ho eset, mindha az egész falu meg lett volna halva senki se tudót ki mozdulni mig utat nem hántok három napig a posta se tudót meni ki rendelték a falukból az embereket szanál marhával ugy törtek utat egyik falutal a másikig. Ugyan aba az évbe május 12 edikén vékon ho eset a fák virágba voltak és a holdon is fejér. 1904 évi Január 29 én a nap nem sütőt ki mert egész nap köd volt." A naplóíró időjárásra fordított figyelmén nem lepődhetünk meg annak tudatában, hogy a gazdálkodó ember számára az időjárás változásai létfontosságúak voltak, a termése függött tőlük. Tehát nem véletlen, hogy a napló írója is különös figyelmet szentel alakulásának és kirívó, az évszakok általános jellegzetességeitől eltérő voltának. 1869—1873 között különféle gyógyítási eljárásokat, védekező módszereket jegyeztek be a naplóba. Ismeretes, hogy a betegségekről vallott népi felfogás és orvosló módok együtt alkotják a népi orvoslást. A kulturális változások nyomán a természetfeletti erőkkel való gyógyítási módok mellett az orvosló eljárásokban a racionális módszerek is megjelennek: a növények, növényi főzetek, majd a vegyi eljárással előállított készítmények. 17 Ezek álltak az orvoslás homlokterében a napló tanúsága szerint a Szacsvay-^Köntzey családban is. Itt nem hallgatható el a falubeli ferences szerzetesek szerepe, akik a gyógyításban, a racionális eljárások terjesztésében nagy szerepet játszottak századunkban is. A felsorolt betegségek és az ellenük való védekezés alapján megközelítőleg képet alkothatunk arról, hogy mely veszedelem fenyegette ez idő tájt a gazdálkodók állatállományát és mely kártevőktől kellett óvják a vetést. A kártevőkkel és kórokozókkal való sikeres küzdelem a gazdaság virágzásának egyik alapfeltétele volt. A növényi kártevők közül a búzaüszkösödés ellen kellett hatékonyan védekezni, hisz ettől az esztendő kenyere függött. Megelőzésére gálicot használtak. Receptje szerint: „Búza üszög ellen": „Minden köböl búzára veendő 4 loth 18 kékkő (gálic) és két loth köso öszve törendő és egy fazékba viz töltendő rá — két vagy három nap ugy tartatik gyakran felkeverendő — s midőn a búza vetendő azon kék köves viz annyira szaporítandó hogy minden köböl buzara jusson 4 kupa kék köves viz — azzal egy 17 Vö. HOPPAL Mihály—TÖRŐ László: Népi gyógyítás Magyarországon. Bp. 1974. 16. L. még NÓVÁK László: Egy XVIII. század végi, XIX. század eleji orvosló könyv Kecskemétről és korának gyógyító gyakorlata. In: Bács-Kiskun Megye Múltjából (szerk. Iváhyosi Szabó Tibor) IV. Kecskemét, 1982. 465—588.; GULYÁS Éva: Egy XIXÍ századi kéziratos gyógyítókönyv Mesterszállásról. In: Hiedelmek, szokások az Alföldön (szerk. Nóvák László). Acta VH/L Nagykőrös, 1992. 401—425. 18 Lat: osztrák eredetű mérték, 1331 óta használt. A legkisebb országos súlyegység volt. Erdélyben 1721 után 1 lat = 1,75 dkg. In: BOGDÁN István op. cit. 115. 418
