Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Orosz István: A dinnyés kertekről

azok a dinnyék „melyek ugyan a tengeribe vannak vetve" jobbak, mint a dinynyés kertben lévők.

22 A gazdálkodásra vonatkozó közösségi szabályok megszegése esetenként súlyos büntetéseket vont maga után. Ezek között voltak a dinynyetermeléssel kapcsolatosak is. Hajdúszoboszló egyik városi tisztviselőjét a Hajdúkerület büntette meg hat rajnai forintra, mert a dinnyéskertben kijelölt földjét „a közönséges határozás szerént ezen esztendőben... semmi mag alá nem használhatta... a Nemes közönség által meg határozott mód szerént fel nem szánthatta egyébnek, hanem ha dinnye földnek. Mellynek a maga szállya vallása szerént önként és kész akarva ellene járván.. ,"

23 rótták ki rá a fentebb említett büntetéspénzt. Hajdúnánáson 1797-ben nyolc asszonyt zártak 3 napra áristomba, mert dinnyét, gyümölcsöt és egyebeket „életen árulni bátorkodtak."

24 Az alföldi települések számára, ahol kevés gyümölcsöskert volt, a dinnye a legfontosabb nyári gyümölcsök egyike volt, ezért is terjed el nagy mértékben termelése. Fontosságát mutatja, hogy a dinnyéért cserébe kenyérgabonákat is adtak, bár az ilyen „életen" való cserét a városi elöljárók mindig büntették. Ha bizonyos időszakokban a dinnyetermelés lehanyatlott, a közösség vezetői szorgalmazták felújítását éppen azért, hogy ne kelljen érte pénzt vagy gabonát adni. Szoboszlón 1803-ban azért döntöttek a dinnyéskert újbóli kialakítása mellett, mert „a dinnyének már egynehány esztendőktől fogva való nem termesztése miatt a lakosok dinnyéért sok életet és pénzt kéntelenítettek esztendőnként más külföldi lakosoknak kiadni".

25 Nánáson pedig 1790-ben és 1793-ban is arra ösztönözték a lakosságot, hogy a szomszédos Űjfehértón „árendáljanak" dinnyeföldet, mert ezt a mezőváros tanácsa idegeneknek is lehetővé tette.

26 A dinnyének mezei kertekben történő termelése a hajdú városokban is öszsze volt kapcsolva a gazdálkodás hagyományos rendjével. A mezei kertekben termelt növények egy része, így mindenekelőtt a kukorica, a burgonya és a dohány a 19. század második felében beilleszkedett a vetésforgás rendjébe. Ez nem történt meg sem a kenderrel, sem a dinnyével. Termelésük, nyilván nem csak ezért, le is hanyatlott. A dinnye, bizonyos tájkörzetek piacra termelt gyümölcsévé vált, s a hajdú városok e tájkörzetek kialakításában már nem vettek részt. ÜBER DIE MELONENGÄRTEN Aufgrund einer Arbeit von Mátyás Bél aus dem XVIII. Jahrhundert lenkt der Autor seine Aufmerksamkeit auf die Gärten in der Gemarkung, wo neben dem Ackerbau auch die intensivere Gartenkultur (Kürbis, Kraut, Hanf, Mais, usw.) einen Platz gefunden hat. Zu dieser Gartenkultur gehört auch der Anbau von Melonen; die Studie bespricht ausführlich die Melonengärten und Melonenarten in Hajdúság. 22 Uo. V. A. 402/b. Prot. pol. 9. k. 1831/1212. 23 Uo. V. A. 402/a. Prot. 14. k. 1805/331. 24 Uo. Hajdúnánás ltára V. A. 301/a. Prot. 8. к. 1797/220. 25 Uo. Hajdúszoboszló ltára V. А. 402/a. Prot. 13. к. 1803/150. 26 Uo. Hajdúnánás ltára V. A. 301/a. Prot. 7. к. 1790/357, Prot. 8. к. 1793/284. 411