Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

Fosztáskor a kukoricacső takaróleveleit, a sustyat kibontották s lehúzták a cső aljára, ott összefogták, és annál fogva összefonták, ez volt a fonyás. A na

T gyobb méretű termesztéssel egy időben terjedt el a szárító használata. Attól kezdve már letörték, a lefejtett sustyát. A kilencedért a Várót — kukorica szárát — is levágták, kévébe rakták. A búzakévéről lekerült zsupkötéllel bekötötték és kúpba rakták. A kúp rakását három talpra állított kéve egymáshoz borításával kezdik, utána körbe rakják a többivel, mintegy 20—25 kévéből áll egy kúp. Kiróhordáskor nem nagyobbítanak, megrakják a kocsi derekat, utána keresztbe, tővel kifelé egymásra borogatják a kévéket, nem kötik le, súlyánál fogva megmarad a szekéren. 5. Krumplikaparás A burgonyát szeptember hónapban kaparják, amikor elszárad az indája. Kapával emelik ki a tövet a felmarkolt földdel együtt, répaegyelővel kapargatják szét a földet, hogy előbukkanjon minden szem burgonya, majd a gödröt is megvallatják, megkapargatják még. A felszedett gumókat kosárba rakják, a kosárból zsákba öntik, zsákban kerül a szekérre. 6. Répaásás A takarmányrépa összeszedésére októberben kerül isor. Kevés munkát igényel. Jól kiáll a földből, kissé meglazítják mellette a talajt egy ásóval és kiemelhető. Levelénél fogva összeverik, így lepereg róla a föld. Csomókba rakják. Nagy késsel vagy. sarlóval leverik róla a levelet. A tetejét betakarják a levert levéllel, ha nagyon hideg van akkor földréteget is terítenek rá, hogy szállításig meg ne fagyjon. A cukorrépát a múlt század végén honosították meg az egész magyar nyelvterületen. A gyárak által irányított termelés nagyon rányomta bélyegét az egész műveletsorozatra. Szinte mindenütt egyformán művelik a cukorrépát, azonos módon takarítják be és a vele elterjedt kétágú ásó, amit csak erre a célra használnak mindenütt egyforma. Október végén, november elején ássák ki a cukorrépát. Elődöt vagy pásztádot fognak, annak kiássák a közepét, a kétágú ásóval alányúlnak a növény gyökerének, kissé meglazítják mellette a talajt és vigyázva — hogy bele ne szakadjon — kimozdítják a gyökeret, majd kiemelik és összeverik, hogy a föld leperegjen róla, és a csomóhely körül négy kupacba rakják. Utána fejelnek, levágják a répa földből kiérő, leveles végét. Lekapargatják a rajta maradt földet és középre dobják. Mikor a négy kupac le van fejelve, összerakják a csomót és a levágott fejjel betakarják.

40 Szállításkor csak a szekérderekat rakják meg, ez igen nagy fajsúlyú növény és olyankor az őszi esőzések miatt az utak is rosszak már. A szántóföldről való kiszállítás még nehezebb, gyakran előfordult, hogy aki nagyon szerette állatait, kétszer rakodott, egy félterit kivitt az út szélére, visszament, ott újra félig rakodott és a járt útra állva rakta meg a kocsit. 40 A levágott répafejet a szarvasmarha, vagy a gida (kecske) ette meg. 390