Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

egy élőn vagy elődön végigmentek, megtisztították a rátapadt földtől. Kapatisztítót fából is faragtak, de gyakoribb volt a fémből való, amelyet rossz kanálból, vagy kaszából kalapáltak. III. BETAKARÍTÁS A szántóföldi munkák között legnehezebb a betakarítás, mikor a terményt leszedik és összegyűjtik. Az idő is ilyenkor a legkedvezőtlenebb, nagy a hőség, s e mellett még a nehéz izommunka hő termelődését is el kell viselni. Mégis a legszívesebben végzett munka ez, mikor azon fárad ember, állat, hogy az egész évi munka gyümölcse, az áldás hazakerüljön a földműves ember otthonába. A gabonafélék betakarítására hatványozottan vonatkozik ez, hiszen ezek természetesen sokkal fontosabb a kapásokénál, ez utóbbiak csak a vizsgált időszak elején váltak jelentőssé a szántóföldi termelésben. 1. Aratás Péter-Pálkor megszakad a búza töve, „attól kezdve már éjjel-nappal érik", készülődni kell az aratásra. Pontosabban nemcsak most kezdik a készülődést, egész éven át folyik az. Akinek több jószágja — gabonája — volt, mint amennyit levághatott, az már tél elején gondoskodott aratókról, az arató pedig markozóról — marokszedőről. Nem írtak szerződést, szóban egyezkedtek. Űj év napján elment az arató a felfogadott marKozóval együtt a gazdához, rögzítették a megállapodást, hogy valóban elpártolják az aratást, megegyeztek, hogy hányadán, tizedén vagy tizenegyedén, bennkoszttal vagy anélkül. Meghatározták a mindibe, vagy részibe kapott kapálni valót.

30 Ilyenkor ebédet kaptak áldomásul, húslevesből, húsból, kalácsból és borból állt az ebéd. A századforduló után az uraságnál kommenciót mértek bennkoszt helyett.

31 Itt tizedén ment a részelés. A harmincas évek végétől kezdve a helybeli gazdák is szívesebben adtak kommenciót bennkoszt helyett.

32 Akinek 10—12 holdja volt, 6—8 holdat gabonával vetett be, az magába aratott. „Párba ment az aratás", egy arató és egy marokszedő volt egy pár

33 ennél nagyobb számú munkaszervezet — amely a Kárpát-medencében sok helyütt igen általános volt — az Alsó-Garam mentén nem lehetett találni. Ha valaki levágta a magáét, a szülőknek és a testvéreknek segítségül kellett mennie. A három-négy holddal bírók részesaratást is pártoltak fel. Az urasághoz sokfelől jártak aratók erre a vidékre, túl a Dunáról, Esztergomból, Mátyus-f oldj érői — ez az Alsó-Garam mentével szomszédos terület. A szlovákok pedig a hegyvidéki tájakról is lejártak. Péter-Pál nap táján felnézték a határt, ha viaszirisbe találták „lehet kezdeni" — mondták — különösen a bánkútit, noha zsengés volt még, ha szétharapták nem pattant a mag, hanem kovászos volt, de ha megvárták volna, míg 30 Mezőgazdasági munkabérek Magyarországon 1902. 31 Mezőgazdasági munkabérek Magyarországon 1907. 229—251. 32 A kommenció: liszt, szalonna, főzelékféle (bab, borsó, lencse), ecet stb. Ilyenkor a részesedési arány 12-edről 10-edre változott. 33 Általános, még finnugor kori jelenség nyelvönkben a párban lévő kettőnek egy számban való emlegetése. 379