Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

Az állatokat szalmával almozták, egynémely szegénysorsú ember összeszedte ősszel a falevelet, és ezt terítette állatai alá, így a szalma és a falevél trágyaként visszakerült a földbe. A lóganaj száraz „nem sokat ír magába" mások szerint felit ír, mint a szarvasmarháé, mert ez több értékes tápanyagot tartalmaz, a baromfié szintén, a sertésé közepes minőségű, a juhtrágya a legzsírosabb. „Tragacs" (targonca). Kisújfalu (1974). Az istállóból reggelenként trag áccsal hordják ki a ganajt, az udvaron együvé rakva tárolják. Négy-öt hónap alatt megérik, olyankor „jól gőzölög" ha túlérik, nedves ganajjá válik. Az éretlen trágyát száraz vagy hideg ganajnak nevezik, az agyikos — kötött talaj — fellazítására használják. A trágya szántóföldre való kihordása, a „ganajozás" olyan időszakban történt, mikor a mezőgazdasági munkában szünet volt. Sokan voltak, akik közösben hordták. Télen szánkón hordták ki, nyáron kocsival. Villával rakták fel a járműre és kapaccsal — meggörbített ágú villával — húzták le. Némelyek a trágyázandó föld végében kazalba, mások a földön zsombékokba— kis csomókba — rakták és szántás előtt teregették el. A homokos földet érettebb, az agyagos talajt éretlenebb trágyával javítoták. A legelők állásain lévő ganajt, és a juhok aklában felgyűlt értékes birkaganajt szénametszővel felvágták és eladták. Azok az emberek vették meg, akiknek kevés állatuk volt. (Pl. Bényben.) A beszedett pénzt a legtöbb helyen a Garam kompjának javíttatására fordították. Nem szorultak trágyázásra a Garam által iszaposított területek, valamint az erdőtalaj. A két világháború között kerülközött — ismertté vált — a zöldtrágyázás, baltacint és gombosherét szántottak be a földbe. Ez jó laza talajt adott, „ettől hízott a föld". Sokan idegenkedtek a zöldtrágyázástól, ha nagy a szárazság „gatyába marad a szem" vagy „szárban marad a fej" tőle — mondták. 6. Árvíz elleni védelem A vizsgált terület két folyója a Duna és a Garam. A Duna a déli határt érinti, kiöntésével kevéssé veszélyezteti a termőföldet. A Garam, a Szekince patak, a Kétyi víz, a Párizsi-csatorna, az Almáska és a Penc-pataik vizét gyűjti össze és viszi a Dunába.

19 Néhol szűk mederbe szorul, sebes vizű, kanyargó fo19 BOROVSZKY Samu 1910. 110. 367