Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

Jelen század elejétől elterjedt a gyökerek kiszedése. Odaadták a gazdák valamelyik szegény rokonnak vagy aratóiknak mindibe. A gyökerek kiszedése úgy történt, hogy előbb a tővető kapával kiszedték a földet a gyökerek mellől majd elvagdosták a mellékgyökereket csákánykapoccsal, végül a főgyökeret vág„Kapacs" (csákány). Kőhídgyarmat (1974). ,Csákánykapacs" (csákány). Müzsla (1974). ták ki. Utána vastag fák segítségével kigördítették a gödörből. Ha valaki egyedül volt ez utóbbi művelethez pajtást hívott — igénybe vette valamelyik arra járó ember segítségét. A földbirtokos részbe szedette ki a gyökeret, egyharmada lett az övé, ezt megválthatta, általában meg is váltotta, aki a munkát végezte. Volt olyan ember Kisgyarmaton, aki egy télen 17 téris — teliszekér — csököt hordott haza a más erdejéből, amit otthon asztagba rakott. A kisgyarmatiak a századfordulón az erdőn nőtt fát vágták részibe, a kitermelt rönk tizedét kapták a favágók. Abban az időben „második kenyér volt a tüzelő", sok szegény ember abból pénzelt. A negyvenes évektől kezdve gyökérrel együtt is vágtak ki fákat, először gödröt ástak, elvágták a mellék- majd főgyökeret ilyenkor okvetlenül használniuk kellett a dűlési irányt meghatározó kötelet, mert sokkal nagyobb volt a félredűlés veszélye. A kiszedett gyökerek 'helyét betemették, eligazították, így nyerték az erdőtalajt — mely sok helyütt földrajzi helynévvé vált — és elosztották a szegénysorsú emberek között. Ha kicsiny volt a terület felásták, ha nagy volt felszántották és vagy beültették ültetvénnyel — veteményes kertet létesítettek rajta— vagy kukoricát, ill. burgonyát vetettek bele. 363