Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században
KISS József kutatásaiból tudjuk, hogy a múlt század végén a nagykunsági parasztbirtokok eke ellátottsága miképpen alakult. Meglehetősen kevés az ekeszám a holdak nagyságához képest. Fagerendelyes ekékből a millennium évében törpebirtokon 12 holdra, kisbirtokon 2,8 holdra, középbirtokon 128 holdra, nagybirtokon 257 holdra jutott egy-egy. Az egyes vasekéből, vasgerendelyes ekéből a törpebirtokra minden 232 holdra, a kisbirtokon 299 holdra, középbirtokon 161 holdra, a nagybirtokon 195 holdra jutott egy-egy. 36 De a cséplőgépek száma sem mutat sokkal kedvezőbb képet. SÁNDOR Vilmos a cséplőgépek megjelenésének tudja be, hogy a gabonatermő tájakon a nyári munka 62 napra zsugordott. Ebből aratásra 14, hordásra, nyomtatásra 14, cséplésre 24, nyárutó munkákra 10 nap esett. 37 , A Nagykunságon az újratelepülő községek a határt — bővében lévén a réteknek, legelőknek, szántóknak — szabad foglalással vették birtokukba. A határ legjobban termő földjéből bárki ott és annyit tört fel magának, amennyire szüksége volt. Föld bőven állott rendelkezésre, kevés volt a lakosság, és még nem is alakultak ki azok a szervezeti formák, melyek keretet adtak később a gazdálkodásnak. Ezért a kezdeti időkben ez a földszerzési forma volt szokásban. A határ egyéb haszonvételére még sokáig kevés figyelem esett, hiszen elegendő legelő és nádtermő rét, halban gazdag víz szolgálta a lakosságot. Az 1720-as összeírásban az olvasható, hogy a Nagykunságban aki először valami gyepet felszánt, azt a földet magáénak tekintheti. Nem véletlenül idéztük úgy, hogy bárki feltörhette a szükséges földet, hiszen ezek a területek hoszszú évekig műveletlenek voltak, begyepesedtek. Ha valaki magot akart bele vetni, először ezt a gyepet fel kellett törnie, megszántania. A feltört, pihent föld az első években gazdagon termett. Néhány évi használat következtében azonban egyre inkább vesztett az erejéből, kimerült. A felfogott földet általában 3—7 esztendeig használták. Az első esztendőben gabonát vetettek bele, később már csak legelőnek fogták be. A földet csak egyszer szántották, a trágyát eltüzelték, vagy kerítést raktak belőle. 38 SÓS Imre is úgy találta, hogy a szabadfoglalással feltört, egyszer szántott gyepföldet hamar kimerítették, mivel a trágyázás ebben az időben még ismeretlen volt. 39 A Nagykunságon a XVIII. században, de még később sem volt szokásban rendszeresen trágyázni a szántóföldet. Az istállótrágyát tüzelőnek használták. Legfeljebb az a trágya jutott a földbe, melyet a legelő állat otthagyott. A termőképességét vesztett földet elhagyták, új gyepet fogtak, azt szántották. Tanulságos az az észrevétel, amelyet a Jászkun Kerület 1829-ben tett a földadó és kereseti adó összeírására. Ennek az összeírásnak az 1720-as ismert termésátlag volt az alapja, ehhez kívánták mérni a jelenlegi állapotot: „a szántóföldeknek termése jelenvaló időben azért különbözhet a zsinórmértékűi felvétetett 1720-ik esztendőbeli gabonaterméstül, mivel akkoron a földek a szüntelen való használással ki sanyarva nem voltak, mostan pedig a népességnek szaporodása annak hevertetését a trágyának nemléte pedig annak kövérítését nem engedi, mivel a trágya az erdő fogyatkozása miatt tüzelővé fordíttatik, és így a földeket trágyázni nem lehet." 40 A szabadföld foglalás korlátozására az 1730-as évekből vannak adataink. Ekkorára szerveződnek meg úgy a nagykun közösségek, hogy saját határukat kialakult rend szerint veszik birtokba. 36 KISS József, 1961. 605. 37 SÁNDOR Vilmos, 1962. 433. 38 KISS Géza, 1959. 13—14. 39 SOÖS Imre, 1958. 7. 40/a HILD Viktor, X. 177—182. 348
