Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Asztalos István: Határhasználat Ikladon a XVIII. század közepén

GAZDÁLKODÁS A JOBBÁGYFALUBAN A fentiekben ismertetett szerződés alapján felosztott földeken 1753-ban megindult a német telepesek gazdálkodása. Már jeleztük, hogy az első 7—8 évről alig van adatunk. A gazdálkodás milyenségéről az első fontos támpontunk az 1761. évi dicalis összeírás. E forrásból, majd pedig az 1762-es földek újraosztásának adataiból azonnal kitűnik, hogy a sváb telepesek közül alig maradt meg 1—2 családfő jobbágytelken. A túlnyomó többségük vagy elköltözött Ikladról vagy pedig zsellérsorba süllyedt. A bádeni, württembergi telepesek kevés pénzzel érkeztek új hazájukba, nem tudták a jobbágy telki gazdálkodásukat hosszabb távon biztosítani. A transzmigránsok között azonban — a magyarországi viszonyokhoz mérten — több, kifejezetten jó módú család is akadt, akik több nemzedéken keresztül (egészen a XX. századközépi kolhozosításig !) előbb jobbágytelki, majd önálló parasztgazdasággal rendelkeztek. Szántóföldi gazdálkodás A már ismertetett adatokból kitűnik, hogy a jobbágyoknak 1753-ban kb. 300 holdat (nyomásonként 300—300 kila = 150—150 = 300 hold) mértek ki; 1762-ben és ennek nyomán az 1770-es urbáriumban is a jobbágyok 360, míg a zsellérek 40, tehát összesen 400 hold szántót használhattak. A szántókon elsősorban gabonaféléket (búza, árpa, zab) termesztettek. A földeket három nyomásban művelték, amelyeket már trágyáztak is. A kezdetleges földművelő eszközök (mint pl. az ökrök vontatta faeke), a gyenge terméshozamú vetőmag eleve kis termésátlagokat (1:3,5—5) eredményezhettek. A belsőség területén különféle zöldségféléket (főleg káposztát) termesztettek. Jellemző az ikladi lakosok nagy dohánytermesztési kedve. Nemcsak a belsőség kertjeiben, hanem még a szántókon is termesztették ezt a növényt, ami az uraság rosszallását kiváltotta. A gyümölcstermesztésnek (a szőlőről külön írunk !) csak a nyomai, kezdetei mutathatók ki. Állattenyésztés A gyér és pontatlan összeírások csak tájékoztató jellegűek lehetnek. Ezért az 1761. évi dicalis összeírás adatai alapján kívánunk néhány összefüggésre rámutatni. Állatállomány összesen 1761-ben: Igavonó Hámos Szarvasmarha Juh Sertés ökör ló fejős növendék — darab — 68 42 64 101 152 105 Ebben az időben a faluban a lakosság száma 200 fő körül mozgott. így tehát viszonylag kedvező az állatlétszám nagysága. Hogy ez miképpen oszlott meg az egyes családok között azt az alábbi táblázatok mutatják be: 254