Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Hidvégi Lajos: Sírok a határon. Középkori határjelek Cegléd és vidékén

a budai káptalan előtt, Szőkeegyház elszakítása ellen."

19 A tatárjáráskor elpusztult temető és templom a mai ceglédi, abonyi és újszilvása határ — hármashatár — középpontja. Területén hárman osztoznak, mintegy öt-ötszáz holdon. TATÁRTEMETÉS (Nyársapát, R15). 1640 körül: §, 1708: Rátzok temetése (Oppel 1931, 72, 93. old.) 1750: § (Ruttkay). 1780, 1811: § (Mappa plagas controversas). Ez a temető létezését az évszázados csemői pernek köszönhette. Ugyanis, 1368-ban Erzsébet királynő hatalmas birtokot adományozott a budai apácáknak, melynek déli részén zöldellt a mintegy háromezer (hold kiterjedésű királynői erdő. Megengedte, hogy a három város, Cegléd, Kőrös és Kecskemét vághassák az erdőt, de tulajdonjogát fönntartotta. A tulajdonjogról a későbbi királynék megfeledkeztek. A Királyné erdeje szabad préda lett. Vágták, de nem újították meg. A rablógazdálkodás következtében kiirtott hatalmas erdő harasztos lett és füvén marhákat legeltetett a két város. A kecskemétiek kiszálltak a használatból. A török időkben a szántóföldi gazdálkodást fölváltotta az állattartás, a csemei legelőn eleinte békésen, később egymást elkergetve viaskodtak a két város pásztorai. Évszázados villongás támadt Csemő birtoklásáért. A megye kiszállt, de nem tudott eligazodni a tanúk által mutogatott határokon, így aztán kapóra jött a rögzített határjel, a Tatártemetés, melynek az a története, hogy az 1640-es években Ali pasa hajdúkat vert föl a Csemőben, s megöltek holttesteit Kőrösre vitte. Kőrös azonban nem akart fizetni, kifogásként azt mondták, hogy Csemő a ceglédieké. Az okos ceglédiek fizettek és az általuk jelzett határra eltemették a hajdúkat. Hajdútemetés néven szerepelt egy ideig ez a határjel. Később Erdélyi András tatárokat ölt meg a haraszton. Kőrös akkor sem vállalta a holttesteket, Cegléd azonban kifizette a vérdíjat, a halottakat a hajdúk mellé temette. Ez időtől már Tatártemetés lett a határjel neve. A történet folytatása 1708-ban következett, amikor a gógányi csárda mellett két marhatolvaj rácot koncoltak föl a körösiek és a ceglédiek. A rácok kapitánya fegyveresen kényszerítette vérdíj fizetésre a körösieket, kivitték a körösi bírót két esküdttel a helyszínre, ott a megrémült, fizetni nem akarók ugyancsak azt vallották, hogy az a hely ceglédi föld. A rácok most Ceglédre nyargaltak, s a bírót, Bóbis Gergelyt, Vágó Andrást és Jámbor Istvánt megkötözve kivonszolták a tetthelyre. A ceglédiek 300 forint vérdíjat fizettek. Ekkor kerültek a határtemetőbe a rácok is, s lett a határhalom neve Ráctemetés. A harmadjára is ceglédi birtoknak minősített Csemőért a körösiek újra kezdték a port. A megye megsokallta a véget nem érő kiszállásokat és ítélt: mértani pontossággal keettéosztotta a harasztot. A Tatártemetés a körösi részre esett.

20 Ma pedig Nyárasapátot gazdagítja. TÉGLAEGYHÁZ (Törtei, P 12). 1434: Teglaeghaz (OL Dl. 12595. Hídvégi 1984. 156. old.). Zsigmond király Besenyőegyház, Töröttegyház, Téglaegyház és Kőegyház birtokokat Nyárasapáthy Sebestyén fiainak és unokáinak adományozta. 1434-ben a klarissza apácák tiszttartója tiltakozott a Ceglédhez tartozó puszták és szántó19 Országos Levéltár Dl. 9950. Oppel i. m. 20 Oppel i. m. 72, 93. old. 240