Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Torma István: Bernece és Baráti a középkorban
TORMA ISTVÁN BERNECE ÉS BARÁTI A KÖZÉPKORBAN A Pest megyei régészek 1969-ben vetették fel az őskortól a török-kor végéig terjedő időszak emlékeit közigazgatási egységenként, lelőhelyek szerint csoportosítva tárgyaló régészeti topográfia elkészítésének gondolatát. Az MTA Régészeti Intézetével közösen végzett kutatás eredményeként 1986-ban jelent meg a volt budai és szentendrei járás lelőhelyeit tartalmaz kötet, 1 elkészült a szobi és váci járás feldolgozása, 2 félig kész az aszódi és gödöllői járást bemutató kötet kézirata. Előkészítő terepbejárások folytak a volt nagykátai járásban is. A régészeti topográfia kutatásait kezdetektől fogva támogató Ikvai Nándor emléke előtt kívánunk tisztelegni az 1928-ban egyesített Bernece és Baráti középkori történetének bemutatásával. Választásunk azért esett a megjelenés előtt álló kötetben szereplő helységek közül erre a két börzsönyi falura, mert az átlagosnál nagyobb számban fennmaradt oklevelek több olyan adatot tartalmaznak, amelyek a történeti néprajz érdeklődésére is számot tarthatnak. A régészeti megfigyelésekkel kiegészítve árnyaltabb kép rajzolható a településhálózatról, a falvak kialakulásának koráról. Az oklevelek segítségével a korábbinál pontosabban megismerhetjük a két falu kisnemesi társadalmát. A határjárások és birtokmegosztások helyneveinek azonosítása a faluhatárok állandóságát bizonyítja, továbbá a művelési ágak területi változásaira is utal. A mai Bernecetíaráti belterülete 160—190 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. 3769 hektár kiterjedésű, ÉK—DNY-i irányban csaknem 15 km hosszan elnyúló határának ÉNY-i részét az ezen a szakaszon Szlovákia területén folyó Ipoly völgyéből kiemelkedő, 160—200 m magas, lapos tetejű homokos, illetve löszös, agyagos dombhátak alkotják. A határ nagyobbik fele az Északi-Börzsönyhöz tartozik, ennek legmagasabb hegye a 634 m-es Bugyihó. A hegység pereménél, a falutól K-re elhelyezkedő szőlők, málnások a 300 m-t megközelítő magasságig nyúlnak fel. Csitáron és az Irtvány-^hegyen 320—360 m magasan is mára jórészt parlagon hagyott, illetve vadlegelővé átalakított szántóföldek találhatók. A hegységet egyébként összefüggő tölgyesek, a magasabb helyeken pedig bükkösök borítják. A hegyek között eredő kisebb patakok vizét a Bernecei-patak gyűjti össze, amely a Tordovácsi-patakot is felvevő Kemencepatak közvetítésével szállítja vizét az Ipolyba. A Szuha-patak közvetlenül folyik az Ipolyba. A 20 régészeti lelőhely (1. kép) 3 döntő többsége a Bernecei- és a Kemencepatak völgyét kísérő dombok oldalán, illetve tetején, 200 m körüli magasságban helyezkedik el. Az Ipolymente többi falvához hasonlóan az újkőkortól kezdve itt is lényegében véve folyamatos lakottsággal számolhatunk. A magyar honfoglalást közvetlenül megelőző 8—9. századot egy telephely (2/1. lelőhely) 1 MRTXIII/1. kötet 2 MRT XIII/2. kötet . 3 A lelőhelyek döntő többsége nagyobb részt Miklós Zsuzsa, kisebb részt a szerző által végzett terepbejárások eredményeként vált. ismertté. , .,..; . 211