Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bődi Erzsébet: A népi empíria egyik kísérlete

nehezen kivitelezhető. Egy személy nem vállalhatja magára a felvetett feladatok megoldását. További szervezést igényel. A túlméretezettség miatt a kérdőívnek alig lehet észrevenni gyűjtésre ösztönző hatását. Egy címszóra (kérdésre) kapott válaszok lejegyzése és feldolgozása gyakorlatilag önmagába leköti az önkéntes gyűjtő egész erejét és idejét. Ezekre a kifogásokra mentségül idézhetjük Ikvai Nándor zárószavait: „A bemutatott anyag csak vázolni igyekezett azt a hatalmas tárgyi és tudásmennyiséget, amely népünk körében valaha és még jelenleg is több-kevesebb mértékben megtalálható. Ennek a hatalmas anyagnak a minél teljesebb megörökítése és összegyűjtése céljából igyekeztünk olyan útmutatót összeállítani, amely többé-kevésbé eligazítást nyújt a néprajz valamenynyi témakörében. Szeretnénk, ha ez az útmutató, célját elérve hasznos kézikönyv lenne a néprajz művelőinek, és munkájuk során nagymértékben gyarapítanánk dolgozó népünkről szerzett ismereteinket."

29 Ikvai Nándor gondolataiból mindenképpen észre lehet venni, hogy б az elődöktől eltérően a népi kultúrát egészében szeretné megismerni, például a tárgyakat a velük végzendő munkafolyamattal, a hozzájuk tapadt irracionális cselekedetekkel vagy szokással együtt. Nemcsak a formai tulajdonságok után kutat, hanem a tárgyakat, a kultúra elemeit összekapcsoló működési (funkcióbeli) folyamatot is szeretné feltárni. A 60-as években ez a fajta gondolkodás elegendőnek bizonyult, de nemsokára rájöttek arra, hogy valami hiányzik. A tárgyi és szellemi természetű kulturális valóságot áthatva vagy azokon kívül a maga törvényszerűségei szerint működik a kultúrának egy társadalmi viszonyok oldaláról megközelíthető valósága is. Például a lakóhelyismerethez az is hozzátartozik, hogy milyen társadalmi kapcsolatokban élnek a családtagok, rokonok, szomszédok, ismerősök stb. együtt. Ez a bíráló megjegyzés természetesen nem a szerzőnek szólt, hanem a kornak. És minden munka megszületése után az alkotó gondolatában felvetődik a még jobb kivitelezésnek lehetősége, amelyet Bátky Zsigmond abban az 1906-os Útmutatójában így fogalmazott meg: „Ha ügyünk úgy kívánná, hogy a jövőben még egy ilyen képeskönyvet állítsunk össze, merjük állítani, hogy az minden tekintetben praktikusabb és tökéletesebb lenne ";Í0 29 Ikvai Nándor: op. cit. 80. 30 Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, 1906. — A múzeumok néprajzi anyagáról szóló legfrissebb leírás: Selmeczi Kovács Attila— Szabó László (szerk.): Néprajz a magyar múzeumokban. Budapest—Szolnok, 1989. 21