Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

K. Csilléry Klára: Néhány adalék az ácsolt gabonás ládák középkori történetéhez

lyetartó ládákat — jellemezte.

28 Nagyon meglehet, hogy az alkotóművész asztalosbútorból és irattartó ládácskákból jóval többet látott élete során, mint ácsolt gabonás ládából. így nem csodálkozhatunk, hogy az általa papírra vetett gabonatároló kifolyónyílásának a csukódására is csak hozzávetőlegesen emlékezett, Biztonságosan záró tolóka helyett ismét csuklópántokon nyíló ajtócskát rajzolt, amelynek a szabályozása, illetve elzárása nehezen elképzelhető. Hasonlóképp valószínűtlen a zsákok töltésének megjelenítése, így a zsákok kézben tartása vagy a gabona pusztán marokkal való meregetése. Bizony, ennek a képnek a legfőbb tanulsága az, hogy ráébreszt, mennyi bizonytalansággal kell számolnunk egyes középkori ábrázolások esetében. Hozzá kell éhhez tenni, hogy az ácsolt ládák gabonatartókénti alkalmazásának kezdeteit illetően a sokat citált korai szláv szuszéfc-adatoknak szintén kérdéses a bizonyító értéke. Ezt már Kniezsa István leszögezte, aki a szláv nyelvekben a szó 'gabonatartó láda' jelentésére az első biztos adatot csak a XVI. századból vélte megtalálni, míg a korábbi említésekről egyaránt azt tartotta, hogy a 'csűr elkerített része a gabona számára' jelentéssel bírtak.

29 Nem szabad említés nélkül hagyni itt, hogy az ácsolt ládák múltját vizsgálva, ezeknek a legrégebbről ismert adatoknak az esetében Stránská is csupán vagylagosként értékelve adja meg a kétféle jelentést — amelyeket, Kniezsához hasonlóan, ő is Szreznevszkij nyelvtörténeti szótárából idéz.

30 Ha ez a kételkedés magát a 'láda' értelmet tekintve nem is osztható, a 'gabonatartó láda' jelentésre nézve viszont a legkorábbi időket illetően el kell fogadnunk azt. A kérdés biztosabb megítéléséhez közelebbről is meg kell tekintenünk a szóban forgó óorosz adatokat. A legkorábbi közülük az 1093. évre vonatkozik, ez Theodoszij, a kievi 'barlangkolostor igumenje életleírásában szerepel. Minthogy ez utóbbit már a XI. század végén összeállították

31 és XII. századi másolatból ismert, az adatot mindenképpen hitelesnek tarthatjuk. Egy olyan liszttároló szuszékról van itt szó, amely benn állt a templom épületében: „... és ahogy bemész a templomba, és látod a szuszékot, amely tele volt liszttel ..." — olvasható a feljegyzésben.

32 Ezen sajátos elhelyezés alapján ítélve, az objektum ládának vélhető. Mivel pedig ez az adat Kievből származik, olyan vidékről tehát, ahol a későbbiekben is általánosan elterjedt volt az ácsolt láda, bátran feltehetőnek látszik, miszerint az itteni szerzetesek templombeli liszttárolója szintén ácsolt láda volt. A következő, az 1114. évre vonatkozólag lejegyzett adat már gabonatárolásról szól ugyan, ámde korántsem olyan egyértelmű, mint az előző. Ebben az évkönyvíró, beszámolva az 1114. évről, egy az év közben hallott csodálatra méltó eseményhez fűzi hozzá hasonlatként, amit egy közelebbről meg nem nevezett krónikaírónál olvasott, egy még Probus római császár idejében (276—282) történt csodás esetet: „Esős idő lévén és nagy zápor, sok vízzel keveredve búza esett le, melyet összeszedve teleöntötték vele a nagy szuszékokat". Ezt az adatot az Orosz Évkönyvek tartalmazzák, az 1377-ben összeállított Lavrentevszkaja 28 Irattartó ládikák esetében a német területen mintegy 1300-ig, lásd: APPUHN, Horst, 1971. 7., 14. lap, 1—2., 6—7. kép. 29 KNIEZSA István 1955. 515. 30 STRÁNSKÁ, Drahomira 1963. 41—42. 31 ADRIANOVA-PERETC, V. P.—LIHACSEV, D. Sz. 1950. II. 57. 32 SZREZNEVSZKIJ, I. I. III. 630. Megjegyzendő: Szreznevszkij nem hivatkozik olyan adatra, miszerint a szuszékot valami okból hevenyészve készíttette volna az igumen — aki már az 1060-as években a kolostor élén állt. 145