Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Fejér Gábor: Az apátfalvi festő asztalosság kialakulásának kérdése

és vállalkozókedvét egy a vidéken egyébként ismeretlen stilizált emberféj-motívum

35 is bizonyíthatja —, joggal feltételezhetjük, hogy műhelyének nem csupán az új stílus kialakításában, hanem magában a stílusváltásban is tevékeny szerepe volt. Jelen dolgozat igyekezett tényszerűen feltárni az apátfalvi festőasztalosság alakulásmenetének folyamatát, és arra az eredményre jutott, hogy az a vásárhelyi és makói stílusokban gyökerezik. Ha azt kutatjuk továbbá, hogy melyek voltak a konkrét kapcsolódási pontok, amelyeken keresztül a stílusközvetítés megvalósulhatott, legalábbis Makó esetében lehet némi kiindulópontunk. Elsősorban is le kell szögezni, hogy az áthatás a két település között korántsem egyedi; Banner János szerint az apátfalvi nagykapuk aplikált állatalakos díszítményei szintén Makóról kerültek a község építőkultúrájába.

36 Vannak adataink a két település piaci kapcsolataira is — apátfalvi asszonyok a két világháború között tejtermékeikkel keresték fel a makói piacokat

37 —, habár még nem tudjuk, hogy ez az adat időben milyen távoli múltba terjeszthető ki. S ami talán mindennél fontosabb lehet, az a cselédség szerepe. Makón 1872—76. között négy Fejes család nevű apátfalvi lány is szolgált,

38 minek során a mintául szolgáló bútordarabokkal feltételezhetően kapcsolatba léphettek. A tereptapasztalatok azt mutatják — mint ahogy erre a dolgozatban már történt utalás —, hogy a kész, már használatba vett tárgyaknak mintaként szolgáló szerepe a bútormegrendelések során alapvető volt. Ezek után, ha figyelembe vesszük, hogy az 1879-es készítésű ládát éppen Fejes Katalinnak datálták, a fenti adat talán több, mint elgondolkodtató. Ugyanakkor nem tűnik értelmetlennek más hatások keresése sem. Nevezetesen, az Apátfalvára kimondottan jellemző stíluselem, a virágbokor tövéből meredeken lefelé ágazó indapár a vidéken másutt is feltűnik. így Szegváron — K. Csilléry Klára nem tartja kizártnak az egymásrahatást

39 — de ugyanez megtalálható Békés megyében is, 1876-ra datált ládán.

40 De azt sem tudjuk, hogy a falu mennyire jöhet szóba kibocsátó központként; annyi bizonyos, hogy a szomszédos Magyarcsanádról ismerünk hasonló darabokat. Ezek egyrésze apátfalvi készítésű, és éppen Csicsó Gyula munkája,

41 ismerünk helyi asztalost is,

42 de tudjuk, hogy tanulatlan parasztemberek is foglalkoztak bútorfestéssel.

43 S mindezekkel a kérdések sora még nem zárult le. Fel kellene tárni, mi okozta a festőasztalosságnak a háborútól terhes 1910-es években tapasztalható hirtelen felfutását. Nem utolsó sorban pedig jó lenne több készítő mestert is felderítenünk, mind munkájukat, mind pedig társadalmi helyzetüket rögzítve. Mindezekre további néprajzi, helytörténeti és gazdaságtörténeti kutatásoktól várható felelet. 35 Közli К CSILLÉRY Klára 1990. 151. 139. kép. 36 BANNER János 1990. 15. 37 Saját gyűjtés. 38 Makói városi levéltár. Idegenek és helybéliek: V 142/p. 39 K. CSILLÉRY Klára 1990. 153. 40 NM Ltsz. 65. 27. 2. 41 Fogas, JAM Ltsz. 55. 19. 1. 42 Fogas, JAM Ltsz. 55. 20. 1., készítette Decsőf Lajos. 43 Fogas, JAM Ltsz. 55. 19. 2., készítette Gréczi Mihály. 138