Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Bődi Erzsébet: A népi empíria egyik kísérlete
szertan. 2 A kezdő kutató csak érzi és sejti, hogy milyen források segítségével ismerheti meg a népi kultúra vizsgálatra kiválasztott ágát. Ezért azok után lehetőleg lelkiismeretesen nyomoz, majd a feltárt forrásanyagot az elődök példáján megkísérli feldolgozni. Rendszerint ekkor jön rá, már a kutatás utolsó fázisában járva, milyen adatokra lenne szüksége és milyen módon, hányféle eljárással kellene feldolgoznia forrásanyagát, hogy megnyugtató választ tudjon adni a feltett kérdésekre. Mivel még nem áll rendelkezésére egy ilyen kézikönyv, mely a kutatás megkezdése előtt bevezetné őt a néprajztudomány módszertani eljárásaiba. Ahol eligazítást kapna a tudományos megismerés egymásra épülő szintjeiről, a szintek lehetőségeiről és korlátairól, a már kipróbált empirikus és elméleti módszerek sokszínűségéről. Tudatosítaná a néprajztudomány sajátos mivoltát módszertani vonatkozásban. Rájönne, hogy a tudományok által kidolgozott módszertárból milyen célból milyen eljárásokat kell kiemelnie. Megértené azok néprajzi igényű speciális hasznosítását. így legtöbbször ösztönösen cselekszik. A módszertani kézikönyv hiánya nem magyar sajátosság. Magyarországgal szomszédos népeknél is hasonló a helyzet. 3 Aligha kell hangsúlyozni, hogy módszertani könyvet a legnehezebb tudományos munka összeállítani. Sokféle problémát kell megoldani és különböző veszéllyel kell számolni. Nem helyzetképet kell adni, hanem lehetőségeket a sokszínű valóság minél tökéletesebb megismeréséhez. A kidolgozott lehetőségek jelentik a kutatási eljárásokat. Egy-egy eredményes munkán belül azonban alig kerül sor az alkalmazott eljárások hatékonyságának megállapítására. Az eredmények alapján így nehéz különválasztani a kutató készségét és a választott módszerek, eljárások hatékonyságát Az a tapasztalat, hogy minél elméletibb jellegű eredmények születnek a kutatásban, annál nagyobb szerepet tölt be maga a kutató (bölcseléte). Az empirikus megközelítésnél inkább a módszertani eljárásókat lehet észrevenni hangsúlyosabban, mint magának a kutatónak elméleti felkészültségét. Gyakran fennáll annak a veszélye, hogy a mások által felvetett tudományos szempontokat nem kellőképpen értelmezzük. Ugyanazokkal a módszerekkel valóságos közegünkben másfajta eredményekre jutunk. Gondoljunk csak a történetiségre, mint a legutóbbi időkig szem előtt tartott fő tudományos szempontra és annak értelmezésére az egyetemes és magyar néprajz különböző 'korszakaiban. Az eredet, a fejlődés, a változás kérdésében egymástól élesen eltérő eredményeket értek el evolucionista elveket követők, kultúrtörténészek, (történeti) antropológusok és a többiek, pedig majd mindegyik irányzat hívei éltek az összehasonlító módszerrel. A módszerek kidolgozása után bizo2 Empirikus kutatásról: Kovács László: A néprajzi gyűjtés módszere. Budapest, 1939. A Turul-Szövetség Népkutatási Füzetei 2.; Vajda László: A néprajzi anyaggyűjtés módszere és jelentősége. Ethn. LXV. 1954. 1—19.; Elméleti kutatás módszereiről: Barabás Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban. Budapest, 1963. Ikvai Nándor könyvét ismertetve erről szól Szabó László írása is. Szabó László: Ikvai Nándor: Falumúzeum. Néprajzi útmutató helytörténeti gyűjtőknek. Debrecen, 1961. In: Műveltség és hagyomány. V (1963). Debrecen. 214—216.; Klaniczay Gábor: A történeti antropológia tárgya, módszerei és első eredményei. In: Történeti antropológia. (Szerk.: Hofer Tamás). Budapest, 1984. 23—60. 3 Maria Micu: A közvetlen megfigyelés szerepe a falukutatásban. Művelődés XX. 1967. 12. sz. 35—36.; Bronis«awa Kopczynska-Jaworska : Metodyka etnograficznyck badan terenovyck. Lódz, 1971.; Václav Frolec: A metodickym otázkám etnografického teréniko vyzkumu soncasné vesnice. Slovensky národopis 27. 1979. 2. 315— 336.; Nagy Olga: A társadalomnéprajz módszereiről. Művelődés XXXII. 1979. 10. sz. 25—27.; 11. sz. 27—38. 14
